Társadalomtudomány, 1939 (19. évfolyam, 1-5. szám)

1939 / 1-3. szám - Az emberi haladás társadalmi feltételei és akadályai

4 BÁLÁS KÁROLY tartását és elterjedését a nagy tömegek között és azok számára biztosítják. Azonban a technikai dekadenciát a szellemi és tudományos dekadenciának követnie kell egyéb társadalmi okok miatt is. A társadalmi mozgalmak szocialisztikus, kommunisztikus egyenlősítő, az egyéni kiválóságot visszatartó, visszariasztó annak érvényesülési feltételeit megakasztó okok ugyanis lehetetlenné teszik, elnyomják türelmetlenségükkel az olyan társadalmi rétegek tovább fennállását, amelyek a szellemi és tudományos haladást hordozhatják. Az egyenlősítő türelmetlenség, mely megakadályozza egy szellemileg arisztokratikus réteg létrejöttét, fennmaradását, kitermelődését ; megakadályozza ilyen réteg kialakulásának és fennmaradásának anyagi és jogrendbeli előfeltételeit, biztosítékait és így egyenlősítő türelmetlenségével kiirthatja egyúttal a kultúrának csúcsteljesítőit, vezetőit, útmutatóit. Tehetségtelen és kulturátlan átlagemberek szervezkedésének és élre jutásának érdeke, eszméi, hízelgései és propagandái sohasem pótolhatják a tehetség és jellem előrelátó, többet és jobban látó útmutatásait. Az emberi haladás dinamikus koefficiense ugyanis csak az átlagnál és átlagosnál kiválóbb valami lehet emberben és szellemben egyaránt. Az átlagon alul való minőségek érvényesülése és élrekerülése dekadenciát, visszaesést jelent. De nem jelent haladást csupán az átlagos minőségűek élrekerülése és érvényesülése sem, különösen akkor, hogyha ez az átlag nem magas, nem haladó színvonalú. Az átlagnál, az egyenlőnél jobb, különb, tehetségesebb valami és valaki és ilyen valakinek és valakiknek elegendő száma és a gyakorlatban elegendő érvényesülési valószínűsége mellett haladhat csak valamely nemzet, nép vagy társadalom előre. Ezért rejtik már előre is a dekadencia forrását, előhírnöklését magukban az olyan társadalmi irányok és felfogások, amelyek a tehetség, tudás és szakismeretek lekicsinylésével, feltételeik megtagadásával csupán a sikert tartják egyedüli értékmérőnek. De egyúttal a sikert is csak annak a tömegekre durvánható érvényesülési formájában tudják észrevenni. Pedig a modern társadalom haladása és kultúrája nem annyira a forradalmak, a hódítók, a Tamerlánok, Dzsingiszkánok és Leninek sikerein alapul, hanem sokkal inkább már az