Társadalomtudomány, 1938 (18. évfolyam, 1-5. szám)

1938 / 1-3. szám - TÁJSZEMPONTÚ FALUKUTATÁS

TÁJSZEMPONTÚ FALUKUTATÁS A népesség egészére irányuló társadalompolitika az érdeklődést szükségképen a falu felé terelte. A falukutatás azonban részint a mult századból ma is kísértő materialista felfogás korlátozottsága miatt, részint pedig politikai, világnézeti előfeltevésektől színezve feladatát mindmáig megoldani nem tudta és kísérletei sem vezettek a falu helyes megismerésére. Az egysíkú szemléletmód már eleve kizárta a közösségek eredményes vizsgálatát. A kutatásnak a jelen időre szorítkozó szinkronikus szemléletű rendszere csak keresztmetszetet nyújthat a faluról, csak fényképszerű statikus állapotrajz lehet s a lényegig menő megismerésnek éppen két legjelentősebb kérdését válasz nélkül hagyja: a miért és a miként kérdéseit. Pedig a mai állapotot az előző fejlődésszakok és fejlődésmotivumok tudnák leginkább magyarázni. Eredményességének nem kisebb akadálya az atomisztikus szemléleti mód, az, hogy a falut a tágabb értelemben vett közösségi életből kiszakítva, csak saját egyediségében vizsgálja. Ennek a falukutatásnak természetesen sem belső, sem külső viszony tényezői nincsenek. Az alábbiakban megkíséreljük egy új kutatási módszert körvonalazni. Vizsgálódásaink során mindinkább arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ha a megoldáshoz közelebb akarunk jutni, a tájhói kell kiindulnunk. Az egyes táj kultúrák feltárása biztathat csak olyan eredménnyel, mely a mai falukutatás függőben lévő kérdéseit megnyugtatóan rendezheti. Ez nyújthat lehetőséget a falu lényegi feltárására és lehet alapja egy korszerűbb, dinamikusabb kutatási módnak. Előre kell azonban bocsájtanunk, hogy ez a módszer feltárási eszközeiben az eddigieknél szélesebb skálát választ és feltétlenül megkívánja az egyes rokontudományágak eredményeinek felhasználását. A táj egészen a legújabb időkig szinte kizárólag csak művészeti, vagy legjobb esetben földrajzi fogalom volt. Magát a zárt,