Társadalomtudomány, 1938 (18. évfolyam, 1-5. szám)

1938 / 1-3. szám - A MAGYAR PARASZTSÁG LÉLEKTANA

30 TOMORI VIOLA lyokat nem termelhetett ki. A tanyák sokszor egymástól több kilométer távolságra feküsznek, az egyes tanyák lakói néha heteken keresztül nem találkoznak idegennel. Beszéltem olyan tízesztendős, tanyán született gyermekkel, aki életében még nemhogy várost, de falut sem látott. Míg csaknem minden falunak külön viselete van, addig egy tanyaközösség sohasem termelhetett ki szigorú szabályokat a «divat» terén, mert egyszerűen az öltözködés elveszti jelentőségét ebben az életformában. Ugyanígy lazábbak a többi életsíkon mutatkozó szokások. Teljes kötetlenségről azonban természetesen itt sem beszélhetünk. Inkább csak más jellegű szabályokról. Ugyanígy más törvények érvényesek a hónapokon keresztül közösségben egyáltalán nem élő pásztoroknál. Hogy azonban mennyire nem lehet a kialakult szokásokat egyetlen racionális okra visszavezetni, az látszik abból, hogy míg a lazább településforma, a tanyarendszer, egyáltalán nem termelt ki viseletet, a település szempontjából teljesen kötetlen pásztorélet viselet dolgában a legpazarabb variánsokat termelte ki. A Hortobágyon beszéltem egyszer egyik pásztorral, aki évi 120 P pénzfizetéséből 105 P-t költött egyetlen cifraszürre. Az előbbitől eltérő, egészen más okok magyarázzák ezt az első pillanatra esztelennek tetsző pazarlást. Elsősorban a tanyatelepülés alig másfél évszázada alakult ki s újabb és újabb parcellázások folytán még ma is folytonosan keletkező településforma s elsősorban az Alföldön fordul elő, ahol egyéb történelmi okokból is kevés és jelentéktelen a viselet. A pásztorok azonban hosszú évszázadok óta ugyanazon a környéken legeltetnek, a foglalkozás és a vele járó hagyományok apáról fiúra szállnak. Míg a tanyaságot a legtöbb paraszt csak átmeneti állapotnak, a magasabbrajutás egyik lépcsőjének tekinti, addig a pásztorság büszkén őrzött hagyomány a közben egész pásztordinasztiákká alakult parasztfamiliákban. S nem utolsó szempontként egy egészen egyéni momentum is indokolja a pásztorok látszólagos pazarlását. Hónapokon keresztül a pusztán élnek, ház, sőt kunyhó nélkül, távol családtól, falutól, nagyobbára száraz ételen s munkájuknak, az állattenyésztésnek szánják minden percüket. Emberi mi voltukra jóformán egyedül ruházkodásuk emlékeztet s meg lehet érteni, ha minden önérvényesítési vágyukat ezen a ponton elégítik ki.