Társadalomtudomány, 1938 (18. évfolyam, 1-5. szám)

1938 / 1-3. szám - A FRANCIA SZOCIOLÓGIA TRADÍCIÓI ÉS IRÁNYAI

A FRANCIA SZOCIOLÓGIA TRADÍCIÓI ÉS IRÁNYAI 3 Ennek a fejlődésnek váltakozó periódusai vannak : az organikus periódus után kritikus periódus következik, ezután pedig újabb organikus korszak. A most megnyíló korszak megváltó elveit a szocializmus felé hajló indusztrializmus fogja szolgáltatni, amelynek prófétái Saint-Simon tanítványai lesznek. Auguste Comte is Saint-Simon tanítványaihoz tartozott ; pályafutásának elején együttműködött vele, de heves viták után — melyekről érdekesen ad számot M. Gouhier Auguste Comte fiatalságának szentelt könyvében — csakhamar elválik Saint-Simontól, akit sarlatánnak nevez. A saját szárnyain akar repülni ; minthogy mint politechnikus több pozitív ismerettel rendelkezik, az értelem egész körét feldolgozza, megírván a «Pozitív filozófia kézikönyvét». Fejtegetéseiben arra az eredményre jut, hogy a pozitív szellem, mely a képzelet helyébe a megfigyelést teszi, csak akkor veheti át minden téren uralmát, ha a társadalmakról ugyanolyan objektív tudományt alkot, mint aminők azok a tudományok, melyek megelőzték ezen a királyi úton a mathematikától a biológiáig, az asztronómián, fizikán és kémián keresztül. Ebben az Auguste Comte által vázolt szociológiában van egy statikus rész, mely a társadalmi szervek kölcsönhatásaira irányítja figyelmünket. A dinamikus részt jobban kidolgozta Auguste Comte : megformulázza az emberi fejlődés törvényét, mely szerint a teológiai állapot helyébe a metafizikai, majd a pozitív állapot lép. Ez a haladás főleg a gondolkodásmód átalakulásában, a felfogásban és a tanokban nyilvánul, de visszahat az egész társadalmi organizációra. Az eszmék vezetik tehát a világot. Történetfilozófia bontakozik ki tehát nála, melyet szembeállíthatunk a materialista filozófiával. Auguste Comte mellett meg kell említenünk a kevésbbé ambiciózus Augustin Cournot-ot, ki kisebb teret enged a történelemfilozófiának és többet az ú. n. történeti észszerűség kritikájának. Cournot a véletlen nagy teoretikusa, rámutat arra, hogy az emberi történelem véletlen eseményei nem akadályozzák meg a századok jellemző vonásainak megállapítását és ő maga megjegyzi, hogy a társadalmak fejlődésénél a mechanikus elemek hatása egyre jobban előtérbe nyomul a spontán organizációs erőkkel szemben. A «Traité de l'enchainement des idées fondei*