Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 1-2. szám - Az agrárnépesség egészségvédelme mint biztosítási probléma

34 KALLÓ SÁNDOR teti a természet törvényeit nem ismerőt. De hibát követ el és helytelenül cselekszik az is, aki a gyorsan beálló hatások iránti elfogultságban, türelmetlenségében egy egészséges egyént úgy akar biztosítani esetleges későbbi diphteriás fertőzés következményei ellen, hogy már azonnal az alkalmazáskor maximális hatású, úgynevezett passzív védoltással kész diphteriaellenes szérumot alkalmaz, amelynek hatása azonban csak hetekig tart és megismételni még egyszer is veszélyes, nem, hogy egész életen át minden három hétben. A közvetlen életveszélynek és az egészségben maradásnak egészen különbözők tehát a preventív eszközei : ezt nemcsak az egyéni, hanem a társadalmi orvostudomány is igazolhatja. Falusi népünk közvetlen életveszélyben van : az ő aktivitása passzív támogatásokra szorul. Ezzel szemben a tanyai népesség a maga passzivitásával védtelen a betegségek ellen és ezért aktivitásra serkentendő. Az, hogy az aktivitás képezi a biztosítottság kiindulását, biológiailag azzal ábrázolható, hogy passzív védettséget adni képes szérum is erősen aktivált idegen élőlényből termelhető ki : ez a társadalomorvostudományt arra utalja, hogy az erősebben, sőt túlerősen aktivált társadalmi felépítményeknek (nagytőke, nagybirtok, nagyipar, trösztök) erőtartalékolási feleslegeit, valamint a fel nem használt erőkészleteket (agglegényadó, stb. útján) az életmentést szolgáló passzív segítésekre felhasználni tanácsolja. Az aktivitás-passzivitás kettősségének hiánya az a hiányosság, amelynek következményeire előző tanulmányunkban1 a társadalmi biztosítást illetőleg reámutatni kívántunk, minélfogva a társadalom mennyiségi, majd minőségi pusztulásait jelző népbetegségi tünetek zömének egyik oki tényezőjekép éppen az «általános társadalombiztosítás hiányosságát*) lehetett feltüntetnünk a táblázatban. A kettősség kifejezését és a folytonos aktivitás keltésére irányuló törekvésünk néhány szempontját a gyakorlat részére a következőkben fejezhetjük ki: /. A passzív segítés. A független és magárahagyott agrárnép egészségi biztosításának alanyi kötelezettségekből és tárgyi jogosultságokból álló egésze a központi intézménnyel szembeni köl1 Társadalomtudomány I—III. szám : «Társadalompusztító hatások a közvéleményben)) 1936.