Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 1-2. szám - A társadalom vezetői. (A vezető-kategóriák kérdése.)

2 0 DÉKÁNY ISTVÁN letet. A vezetővár ás minősége gyakran a vezető minősége. A passzív közönség lapos és közömbös vezetőt kap, viszont egy igen aktív vezető is csak kellő társadalmi éghajlat alatt bonthatja ki szárnyait, csak körülötte is égő tüz forrósíthatja meg akaratát. Nem minden múlik tehát a vezető jellemén. Kritikára hajlamos közönség is csak oly vezetőt kap, aki kimerülni igyekszik az ügyvitel ellenőrzésében, inkább kritikus, mint vezető,1 inkább reaktív, mint aktív. Fent (i. fej.) érintett kérdésünk új térre megy át, midőn azt kérdezzük : minő vezetői fokozatot kíván a társadalom, a közönség, illetőleg egy csoport? Sajátos párhuzamosság emelkedik ki előttünk : minél szűkebb körű a vezetés igénye, annál alacsonyabb fokú is lesz a vezetés, viszont minél magasabb fokú a vezetés, annál szélesebb körű (egyetemes) is lesz. A fokozatok és körök tüzetes leírására itt nincs terünk, meg kell elégednünk a fokozatok egyszerű és áttekintésre célzó jelzésével; a következő fokozatokat különböztetjük meg : } i—2. alsóbb vezetés 1. technikai vezetők 2. ügyvivő vezetők 3. politikai művészek 1 , , . ., „. / 3—6. magasabb vezetés 4. missziós vezetők ) 5. életvezérek \ 6. egyetemes (objekti- i 5—6. legmagasabb vezetés. vált) vezetők ' Ehhez képest hatféle a vezetés köre, fóruma is : 1. a technikai (műszaki) fórum, 2. az ügyvivő, 3. a nagy-szervezés (politikai művészet) fóruma, 4. a lélekáthatás (missziós vezetés), emberformálás fóruma, 5. új életforma kialakítása (új életrevezetés), 6. az egyetemes ember, világnézet megalapozása, a leg1 Szociológiai szempontból érdekes probléma, melyre itt nincs terünk kitérni : a vezetés mint kritika. Következik ez jórészben abból a társadalmi tényállásból, hogy vannak közönségek, amelyek vezetéstől idegenkednek s vannak vezetők, akik számára ennek folytán nem nyílik tér a vezetésre. Számos vezető a közönséggel való lehetséges viszony alakulása folytán lesz — kritikus. Ahol túlsók a kritikus és kevés a vezető, nem annyira az illetők karakterológiai alkata miatt van így, hanem a közönség alkata, lelki beállítottsága miatt. Sok kritikus csak pozíciót el nem nyert vezető : innen a negatívizmus veszélye, a ressentiment.