Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 3-5. szám - Társadalomrajz a bíróság előtt

242 FIGYELŐ Még a kongresszus előtt jelentek meg a Revue-ben E. Lasbax-nak és G. Richard-nak továbbá R. Bastide-nek a «társadalmi egyensúly»-t különböző szempontokból megvilágító tanulmányai, hogy a tárgyalást ezáltal is megkönnyítsék. Az Institut tagjai nagyon szorgalmasnak bizonyultak, — közel 60 dolgozat érkezett be a főtitkárhoz, aki — még az 1937. július i-ig, a hivatalos határidőig beérkezettek között is válogatva, — ezek közül többnek kivonatát közölte egy 45 oldal terjedelmű különnyomatban a kongresszuson résztvevőkkel. A vita s a tárgyalás voltaképen abból állt, hogy ezek közül a beküldött dolgozatok közül egyeseket szerzőik — amennyiben a napirend témájuknak megfelelően alakult, — felolvastak. Olyan komolyabb vitáról, mint amilyen a bécsi, zürichi német szociológiai kongresszuson, vagy akár a genfi nemzetközi szociológiai kongresszuson folytak, nincs módunkban beszámolni. Magyar részről Dékány István küldött ki egy dolgozatot : «Az állam egyensúlyozó szerepe amorf társadalmi alakulatok között» — se sorok írója «Loyalítás és társadalmi egyensúly* címmel, amelyből pár oldalt hozzászólás formájában be is mutatott. — A főtitkár felszólította volt az egyes társaságokat, hogy küldjék be a szociológia fejlődéséről beszámoló jelentésüket 1920 évtől kezdve. Társulatunk nevében és megbízásából Dékány István készítette el ezt a tanulmányt : «A magyar szociológia fejlődése i920-tól» címmel. Ezek közül a történeti vázlatok közül egy sem került a kongresszuson bemutatásra, ámbár az utolsó nap napirendjére ki voltak tűzve, amit — bár a kongresszus anyagának egész kis hányada került különben is csak bemutatásra, az is megvitatás nélkül — külön mégis megindokoltak azzal, hogy ezek a jelentések egyébként sem képezhetik vita tárgyát. A beküldött közel hatvan tanulmányt, legalább is azoknak egy részét, az Institut a Revue Internationale de Sociologie-ban, vagy esetleg később külön kiadvány formájában is, közölni szándékozik. A kongresszus legnagyobb figyelmet érdeklő személyisége P. Sorokin volt, aki orosz emigránsból a harwardi egyetemen már-már tökéletes amerikaivá vált, mentalitásában, problémalátásában, sőt még külsejében is. — Gusti, volt román kultusz-