Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 3-5. szám - Társadalomrajz a bíróság előtt

FIGYELŐ 239 kísérletnek tekintik, úgy érezzük, szembehelyezkednek a nem­zeti egységre törekvő kormánypolitikával is, de mindenesetre ártanak a nagy erőpróba idején mindennél fontosabbá váló magyar egység esélyeinek. Mi is hisszük, hogy abban a válsá­gos órában az a magyar parasztság, aki ma csonka határaink között él, nem fog arra gondolni, hogy egy idegen impérium földhöz juttatná s tudjuk, hogy az édes hazát olyan hűséggel fogja szolgálni, mintha ennek mostohaságát sohasem tapasz­talta volna. A szívek összedobbanását azonban mégis aligha készíti elő az a felfogás, amelynek könnyen az lehet az ered­ménye, hogy a sajtót s ezzel a közvéleményt elriasztja a föld helyesebb megoszlását sürgető reformok sürgetésétől. Kevésbbé hihetünk abban, hogy a megszállott országrészek magyar kisbirtokosa, akiket földhöz juttatott a komolyan végrehaj­tott földreform, ellen tudnak állani a céltudatos politikai propagandának, mely azt a félelmet sugalmazza, hogy a magyar impérium a régi földesurak birtokba való visszahelyezését vonhatja maga után. E mellett az aggodalom mellett illúzió­ként foszolhatik szét a magyar szív megdobbanásának itteni reménysége. Pedig nekünk az egész magyarság erejére és együtt­érzésére lesz szükségünk s igazán nem mellékes, hogy milyen hőfokon, az áldozatkészséget és kockázatvállalást milyen mértékben kiváltóan jelentkezik majd odaát a magyar anya­ország és annak államrendje iránt érzett szimpátia. Egy anakronisztikus birtokmegoszlás fennmaradásának biztosítása- olymódon, hogy egyben a «justitia regnorum funda­mentum»-hite is zavartalanul teljesíthesse társadalomerősítő és államfenntartó funkcióját, a legnehezebb politikai művészet páratlan próbatétele volna. Ahol népképviseleti törvényhozás és demokratikus alkotmány van, mint nálunk, ott a siker fontos feltétele, hogy ebben a politikai produkcióban az állam­hatalom a közvélemény őszinte támogatására számíthasson. A közvélemény kialakulásának pedig a jószándékú, mert köz­érdeket szolgáló kritika szabadsága a feltétele, tehát az, amit a szóvátett türelmetlen szellem veszélyeztetni látszik. Ha pedig nincs szó arról, hogy a nemzet jövőjét szívén viselő komoly tényező vagy akár a magyar értelmiségi középosztály, mint az ország sorsát irányító, mert közvéleményt alakító 16*

Next

/
Thumbnails
Contents