Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 3-5. szám - Társadalomrajz a bíróság előtt

236 FIGYELŐ rút szibarita váz !» — és készen volt az egyértelmű megállapítás : ezért ma Berzsenyi nemzetgyalázónak bélyegeztetnék. Felvilágosítás és bajok megelőzése sarkalta az írók kritikáját. A bűn szándéka ezzel nem igen fér össze. Ha tehát az ítéletek mégis elmarasztalják az írókat, ennek elképzelhető oka nem lehet más, mint az, hogy egyesek izgatást látnak minden társadalomkritikában, ha azokból agrárreformok szüksége következik. Kérdésünk így alakul : Kerülhet-e egy nemzet olyan körülmények közé, melyek között valóban a salus rei publicae követeli minden belső bajra irányuló kritika elnémítását s ha igen, ilyen-e ma a magyarság helyzete? Az első kérdésre a leghatározottabb igen-ne\ válaszolunk. Nagy veszedelmek idején (Hannibál ante portás !) valóban nem szabad reformterveket kovácsolni s veszélyes minden kritika, ami gyengíti vagy megbontja a társadalmi együttműködést. Minden erőnek a veszedelem elhárítását kell szolgálnia. A külső veszedelem, vagy akár egy belső akut válság megköveteli a figyelem, a szervezkedés és az erőfeszítés egyirányú, a válság leküzdésére irányuló kifejtését, belső rendezkedéseket, sőt panaszokat nem engedhet meg. Ami meg a második kérdést illeti, arra nem-mel kell válaszolnunk. Igaz ugyan, hogy két évtizede kritikus helyzetben vagyunk, mert nyílt határainkon állanak felfegyverzett imperialista ellenségeink s a nagyhatalmak összhangját, mely határaink egyik támasza, évek óta rázkódtatások hullámai ostromolják, azonban ezt a veszélyessé válható geopolitikai adottságot összetéveszteni az akut válsággal vagy külpolitikai veszedelemmel s ezen a címen a komoly belső reformot s ennek előkészítőjét, a helyzetfeltáró kritikát időszerűtlennek minősíteni és megakadályozni nagyon elhibázott dolog volna. Ha erőpróba előtt állunk, amit mindnyájan nagyon is lehetségesnek vélünk, ez a belső megerősödést, ennek minden célravezető társadalmi rendezkedéssel való munkálását követeli, tehát erkölcsi és szellemi, fizikai és anyagi erőforrásaink növelését. Csak ez menthet meg bennünket az összeroppanástól s a próbatételig attól, hogy a csatát már a ma is folyó versenyben eleve el ne veszítsük. Meg sem említendő közhely, hogy a nemzet erejének az egység az egyik legfontosabb feltétele. Az egység, amelyet