Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 1-2. szám - A társadalom vezetői. (A vezető-kategóriák kérdése.)

12 DÉKÁNY ISTVÁN dalműnk anonimitásának fokát. A választó voltakép nem egyénekre, hanem már csak pártokra szavaz.1 Hogy ki legyen jelölt, arra nézve a pártszervezet, a «machine» fölényesen intézkedik,2 a pártok demokratikusságának legendája a szociológusok közt lassan foszladozik, «népmithosszá» kezd átminősülni. Az még demokratikus tendencia, hogy a jelölt egyáltalán «posszibilis» legyen, de ezentúl alig van demokratikus mozzanat : a demokrácia formalisztikus lesz. A reális szociológiai tény az, hogy a jelöltben egy párt vezetőség (vagy klikk) tulaj donkép kooptációt gyakorol; legjobb eset az, hogy a választás mintegy kétoldalú lesz : akit «felülről» jelölnek, arra «alulról» is rászavaznak. Merőben mássá alakult a helyzet, mint amire a demokrácia nagy álmodója, Rousseau gondolt : ő egy kis államból indul ki, s ma tömeges társadalom él még a kisebb államokban is. A nép is előtte még érzületi-akarati egység,3 nem pedig egyéni választók gépies összege ; ma szétszakadozó. Az ú. n. közakarat és közérdek is világossá lehetett kis államban — a választás ennek kitudakolása •—, a mai tömeges államban ez szükségkép homályos. Elméletileg világos a határ partikuláris és egyetemes (köz-) érdek közt, gyakorlatilag nem, mert sokféle «köz» — szűkebb és tágabb közösség — van egy államon belül, melyikre legyen a választó hic et nunc tekintettel? Az érdekpartikularizmusból akart Rousseau egy ideálfogalommal (volonté générale) kiemelkedni, de melyik az «igazi» közérdek, mikor annyi részben-közérdek közt kell választani? Ahol individualizmus van, ott szubjektivizmus is van; látjuk, minő mértékben lesz egyes 1 V. ö. Fr. Wieser, Das Gesetz der Macht. 1926. 50. 1. 2 Koellreuter, Die politischen Partéién im modernen Staate. 1926. 50. 1. írja : «Die Macht der Parteimaschine ist charakteristisch für die heutige Mechanisierung unseres Parteilebens. Sie hat sich vom Diener heute zum Herrn des Wáhlers aufgeworfen, der nur noch insoweit und dann Berüchsichtigung findet, wenn man seine Stimme bei der Wahl braucht». V. ö. 51. 1. : Überall eine Mechanisierung, die man auch als Amerikanisierung bezeichnen kann. 3 Az emberi jogok (1789) 3. cikke így szól: «Nul corps, nul individu, ne peut exercer d'autorité, qui n'en (de la nation) émane expressément. L. v. Wiese (Der Liberalismus in Vergangenheit u. Zukunft» 1917. 55. 1.) megjegyzi : Der Artikel 3. ist unliberal (!). Az individualizmus egy közösség képviseletét máskép képzeli.