Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 1-2. szám - Újgazda-Neubauer Ferenc: Küzdelmes évek Csonkamagyarország gazdasági történetéből. Kaposvár, 1936, 156 lap

126 KÖNYVISMERTETÉSEK A könyv hat fejezete közül az első a forradalom utáni zavaros, semmi vonatkozásban sem tisztázott helyzet leírása. A második fejezetben tárgyalt állam jegy-inflációval megkezdődik a gazdasági élet fejlődése. A területében lecsonkított, nyerstermékeitől megfosztott, gazdasági és politikai ellenségektől körülzárt Magyarország forradalmaktól, megszállásoktól összetörve, gazdaságilag chaotikus helyzetben találta magát. Kiegészítette ezt a helyzetet a békeszerződésbeli fizetési kötelezettségek ügye, melyek a nemesfémkészletre is hatást gyakoroltak. De ezentúl akkor, mikor a monarchia felbomlása nyomán alakult államok sietve igyekeztek menekülni a valutaközösségből és saját pénzjegyeiket, hogy a közösségből kihámozzák, igyekeztek lebélyegezni s a velünk közös pénzügyi lepel alatt maradt Ausztria is rövidesen követte őket, Magyarország a lebélyegzéssel elmaradt s tekintve azt, hogy a lebélyegzetlen bankjegyeket az Osztrák-Magyar Bank továbbra is elfogadta, ennek következménye az lett, hogy az utoljára bélyegző Magyarországon bélyegezték le a kibocsátott bankjegyeknek több mint 1/6-át és ezzel megindították az állam jegy-infláció folyamát. Az inflációs korszakot egyébként a szerző két részre osztja fel, melyeket élesen elválaszt egymástól. Az első a Hegedűs Lóránt-féle valutarendezési kísérletet megelőző idő, a másik pedig az ezután következő. Az elsőt a leplezett, vagy fel nem ismert infláció idejének nevezi, amikor még nem gondoltak arra, hogy a pénzérték nagyobb mértékben vagy véglegesen változhatik. A Hegedüs-féle — s csak történeti —, de tényleges nyomokat nemhagyó valutarendezési kísérlet utat nyitott az infláció feltartóztatás és minden ellenelgondolás nélküli fejlődésnek. Míg a szerző az egyik oldalról megvédi az inflációkorszakot a hozzá tapadó téves felfogásoktól, másik oldalon rámutat azokra a hibákra, melyek az infláció helytelenül értelmezett lényegéből fakadtak. Szerinte a minden szocialistaízű elgondolástól félő politikusaink a munkaadók testületeivel karöltve a forradalmi tanulságoktól remegő közvélemény segítségével meg tudták akadályozni azt, hogy a pénzjavadalmak a pénz vásárló erejéhez igazodjanak. Ez az egyoldalú pénzpolitikai felfogás eredményezte azután, hogy «a papírból nem lehet aranyat csinálni» jelszónak teljes mértékben behódolva, az infláció minden hátrányát érezhettük annak