Társadalomtudomány, 1936 (16. évfolyam, 1-5. szám)

1936 / 1-3. szám - Megjegyzések a szelekciós törvényhez

MEGJEGYZÉSEK A SZELEKCIÓS TÖRVÉNYHEZ 35 alkalmas különleges eljárási szabályok alkotása nélkül — az alkalmazott elsőfokú fegyelmi hatóságára bízták s a határozattal meg nem elégedő alkalmazottnak egyfokú felebbvitelt engedélyeztek a kormányhatósághoz. Az 1934 : I. t.-c. eljárási rendelkezése kétségtelenül előnyösebb az alkalmazottakra, de jobban szolgálja a tárgyi igazság és a közszolgálat érdekeit is. Mert az 1934. évi törvény az «alkalmatlanság» megállapítása céljára, különleges eljárás mellett, háromtagú állandó bizottságokat rendel; az (észrevételezésinek nevezett felebbvitel elbírálását kormányhatóságonkint szervezett ötös állandó bizottságokra ruházza. Az ötös bizottság tagjai idősebb, magasrangú tisztviselőkből regrutálódnak, minden ötös bizottságban helyetfoglal a közigazgatási bíróság egy bírája s a tagok külön esküt tesznek a legjobb tudás és lelkiismeret szerint pártatlan eljárásra. Az ily alapon hozott végleges döntésekről a kormány az országgyűlés elé jelentést köteles terjeszteni. Tagadhatatlan, hogy az «alkalmatlanság» megállapítása következményeként az alkalmazottnak a közszolgálatból végelbánás útján való kizárása az illető közegre rosszat, tehát büntetést is foglal magában, holott nem vétkességről, hanem valamely «alkalmassági kellék»-nek — talán éppen önhibán kívüli — hiányáról van szó. Tagadhatatlan az is, hogy a bekövetkezett kizárásban rejlő, az alkalmazottat sújtó rossz nincs — és mindenkor nem is lehet — egyenlő arányban azzal a rosszal, amely a közszolgálatra vonatkozólag az alkalmassági kellékhiányban rejlik. Kérdezhető tehát, vájjon a törvény célja összeegyeztethető-e az igazságosság szolgálatával? A kérdés lényegében véve abban csúcsosodik ki, vájjon az igazságosságnak általában, tehát a köztörvények által való szolgálata önmagáért van-e, avagy az emberek érdekeiért és céljaiért. Erre a tudomány által sokat tárgyalt a kérdésre feleletet adni — egy közbüleső kompromisszum elutasítása mellett — megnyugtató módon nem lehet. E kérdésre választ adni, ismétlem, úgyhogy minden kompromisszumot az igazságosság ideálja és a jogos, helyes emberi érdekek és célok között elutasítunk, márcsak ki-ki saját magának tud, világnézete, főleg vallási felfogása szerint. E kérdésben már nincs «tudás», leg5*