Társadalomtudomány, 1936 (16. évfolyam, 1-5. szám)

1936 / 1-3. szám - Alkat és közösség a szellemi életben

24 MARÓT KÁROLY amelyet az újabb-rosszabb változatok azaz mesemondók legfeljebb ha sejtetnek. A valóságban nevezetesen, legalább is elsődleges, jóhiszemű esetekben, a görögök vagy a primitívek sohasem forraszthatták «differenciálatlanságba» (?) össze ezeket az «elemeket» és a mai ballada- vagy mesemondók sem akarnak a mult tökélyének járószalagján egy hamvába-halt formát újraéleszteni: eleven költeményeik nem kísértetekként visszajáró maradványok, hanem elsősorban alkati körülményektől, kiszámíthatatlanul determinált és szeszélyes görbék szerint létesülő revivalok. Ortutaynak tehát, hogy helyesen lásson, tárgya természetéhez képest még inkább mint Joónak, már egyenesen elengedhetetlen lett volna, amit elmulasztott: előbb — maga előtt legalább — generálisan a szellemi élet keletkezését és fejlődését, azután speciálisan a költői műfajoknak abban elfoglalt helyét tisztázni. Amibe enélkül kényszerül, a bizonytalan kifejezésmódnak, a régi és új, még és már, mély és magas, paraszt és mű, maradvány és sej lés, stb.-féle megkülönböztetések sűrű szükségének, amúgyis régen figyelmeztetnie kellett őt, hogy a balladának és mesének csak történeti síkban való meghatározásával és fejlődés-elképzelésével nem a valóságot mintázta. II. A magunk részéről ismételten kifejtettük, hogy az igazi szellemi alkotás nem katexochén gondolati termék ; létrejötte, bár az emberi gondolkozóképesség egyszersmindenkori adottságához képest egy gondolatitól előzötten és gondolatitól követetten, mégis pillanatnyilag mindig feltételez egy kábult (alvó) gondolatiságú, ú. n. szublogikus1 lélekkonstellációt is. Semmi szellemi alkotás kezdeténél, mint alap nem lesz nélkülözhető és a maga alkat-sajátságaival, a maga komplexitásának a gondolatos fordításával is, egyedül az a mindig egyéni és biológiai értékű, mindig máskép komplex és exlex megmozdulás lesz hivatott előre1 A műszót, amelyet talán joggal tarthatok magamének (1. BudapestiSzemle 1927, 257k. ésEthnographia, 1931,101 k.), Ortutay használja, Sz. N. 37. 1., de nem az értelmének minden konzekvenciájával.