Társadalomtudomány, 1936 (16. évfolyam, 1-5. szám)

1936 / 1-3. szám - Krízis és katarzis

KRÍZIS ÉS KATARZIS 19 ha el fog jönni «az az államférfi, aki a történetírókat megrémíti)), aki mindent egészen másképpen csinál, mint, ahogy a történelemből meg lehetett volna tanulni, másképpen csinál, szóval, mint 1789, vagy 1830, vagy 1848, vagy 1918, vagy 1932, aki egészen új módszerekkel dolgozik, mert új intenciója, új koncepciója van, csak attól lehet remélni az új államiság kezdetét. Tény, hogy, amikor egy mai államférfiról van szó, a történetíró ásít : kívülről tudja már az összes variánsokat, mit ér el, mit érhet el, mik a lehetőségei, hol fog megbukni. Túlságosan kiszámíthatók, túlságosan politikai epigonok mind, a német, orosz, olasz, spanyol forradalmak történeti utánzatok és hatástalanok. A meglepő és kiszámíthatatlan, ami korában Nagy Frigyes, vagy Napóleon volt, az egyedüli, ami lehetővé teszi az államiság megújulását. Szánalmas próbálkozás államférfiak, ökonomisták részéről az a szándék, hogy a krízist megoldják és az emberiséget vezessék, anélkül, hogy ők maguk bármely ponton a krízisen túl lennének és bármely csekély mértékben átestek volna a katarzison, — anélkül, hogy másodszor születtek volna, az emberiséget kényszerítsék a megújulásra és előkészítsék rá.1 Ez a katarzis jelentősége a mai társadalmi, állami, művészi, morális, szellemi élet minden területén : egyetlen garancia van csak, ami az ember tettét és szavát igazolja s ez a katarzison való átmentség foka. Aki e nagy válságponton nem égett át, aki nem újult meg, miután bírálta és elítélte a kultúrát részleteiben és egészében, nem vetette meg az emberiséget és önmagát, nem jutott a nihilizmus megsemmisítő szélsőségeibe s aki megállás és visszafordulás nélkül nem tette meg a nagy ugrást, — az a mai embernek nem tud semmi lényegeset mondani, csak ismételgeti, amit úgyis mindenki tud. Különböző programmok, bármilyenek, bármilyen területen, csak a krízisra vonatkoznak és nem azon túlra. Nem oldanak meg, csak interpretálnak. Részleges megoldási kísérletek hiábavalóak : külpolitikaiak, gazdaságiak, közművelődésiek, nevelésiek, — mindezek a maguk kicsinyes helyhez1 Keiner, der heute ruft und meint zu führen — Merkt, wie er tastet im Verhángnis. Keiner erspáht ein blasses Glühn von Morgenrot (S. George).