Társadalomtudomány, 1936 (16. évfolyam, 1-5. szám)

1936 / 1-3. szám - Krízis és katarzis

KRÍZIS ÉS KATARZIS 11 tele van lázadókkal («suffrage universel»). A mai kultúrának nincsen egyetlen pontja sem, amelyet ne tettek volna kérdésszerűvé. Könnyen azt lehetne hinni, hogy a lázadás különböző elszigetelt helyeken keletkezett: lázadás a fizika területén, a régi fizikával szemben, a morál területén a régi morállal szemben, a politika területén, az ízlés stb. területén — és ez az egymástól függetlenül jelentkező sok lázadás teszi ki a modern lázadó attitűdöt. Éppen fordítva igaz : a középponti, metafizikai, vallásos mélységben lejátszódó lázadás volt előbb és ez jelentkezett lassan a klutúra valamennyi területén. Valamennyi lázadásnak teljesen azonos jellege van és mindegyik ugyanarra a közös és általános kiindulópontra megy vissza : az élményre, amely úgy akar túljutni a kor által feladott nehézségen, hogy szembeszáll az örökölt kultúrával és azt szétszedi. És e lázadás, mint ahogy minden előbbi magatartás is, «vallásos.» Amilyen mértékben lázad az ember valamilyen tudomány, a közerkölcs, vagy államiság ellen, úgy kell lázadnia önmaga ellen is. De itt sem képességei, tulajdonságai, — ez csak ideiglenes és el nem mélyült forma — hanem lázad sajátmaga, mint személy, mint lény ellen. Senki sem fogja kétségbevonni, hogy a fizikában a relativizmus párhuzamos a modern művészeti törekvésekkel, a lélektani törekvésekkel, a társadalmi jelenségekkel, hogy a világháború, a nemzetközi, nemzeti, gazdasági és gyakorlati krízisek egy közös pontból fakadnak. Innen támad a modern embernek az a magatartása is, hogy önmaga ellen lázad fel. A lázadásnak elmélyülő és terjedő tendenciája van, mindig általánosabbá válik és mindig pontosabban és élesebben a lényegre vonatkozik. Ritkán éri el azt az intenzitást, hogy kiterjedjen a kultúra egész területére és kérdésszerűvé tegye az egész kort egész berendezésével, az embert egész alkatával. Ilyen rendkívüli szélső eset csak egy van : Nietzsche. Egyébként többé, vagy kevésbbé izoláltan a lázadás tovább élesedik és egyes pontokon sikerül a kultúrát teljesen felemésztenie. Új helyzet támad : a nihilizmus. Minden vonalon keresztülvitt nihilista magatartás nincsen. Mindig marad legalább egy pozitív pont az ember életében, amit meg akar menteni. Akár társadalmi, akár vitális, akár morális, akár valamilyen egyházhoz tartozó, akár művészi területen, az