Társadalomtudomány, 1936 (16. évfolyam, 1-5. szám)

1936 / 1-3. szám - Krízis és katarzis

KRÍZIS ÉS KATARZIS 9 részint, mert a megoldás sohasem irányulhat a részletekre külön, hanem mindig csak az egészre, részint pedig ennek, éppen úgy, mint a krízisnek, exisztenciálisnak kell lenni, élményszerűnek, sorsszerűnek. Osztályuralmi kísérletek, szociálizmusok, akár nemzetiek, akár nemzetköziek, programmok, tudományos befolyások mindig a tényleges történeti exisztencián, a válságot élő emberen, népen, államon «kívül» vannak, — külső beavatkozással akarják az időt áthatni s ez a törekvés, ahogy eddig is mindig eredménytelen volt, az is fog maradni. Mielőtt a legfontosabb drámai helyzet szóba kerülne, még egyet kell szemügyre venni : a lemaradást. Ez a helyzet nem az a jellegzetesen korszerűtlen, amelyről az előbb volt szó : a korszerűtlen számára az egész krízis-helyzet idegen, az időn kívül született, nincsen valóságos kapcsolata a mával és nem is volt. A lemaradt résztvett a korban, de nem tudott lépést tartani vele. Az aktuális feladattal, a minden pillanatban újra más és más kritikus szituációval elvesztette és mindjobban elveszti érintkezését. Az idő között és közötte a távolság egyre nő : mindjobban elmarad. Visszaesik a múltba. Ha a kontaktus megbomlásakor csak egy-két ütemnyi késése volt, ez a késés egyre nagyobb lesz. A lemaradás nem feltétlenül az öregedéssel jár együtt, vagy nem a provinciális helyzetből folyik ; «megáll», illetőleg «lemarad» mindenki, aki a történet folyton új és új feladatát diktáló ütemét elvéti és a világtörténés ritmusából kikapcsolódik. Ölthet ez a helyzet olyan alakot is, hogy az ember «megmerevedik», olyat is, hogy «széthull», olyat is, hogy «kifullad», vagy «összetörik.» Minden esetben azt jelenti, hogy exisztenciája elveszti az időben való jelenlétet, életmenetében «korszerütlenségi koefficiens» támad ' s ennek egyre növekvő hajlama van, egyre nagyobb lesz a távolság egyéni sorsa és a közös emberi sors között. 5A legfontosabb helyzet az időbzerűség helyzete. Ez a megjelölés természetesen koránt sem jelenti azt, hogy az ember itt minden divat, jelszó, napi esemény martaléka, hanem, hogy a világtörténéssel közvetlen kapcsolata van. Az előbbi szituációkra jellemző az, hogy az ember megoldást választ. Itt az ember önállóságát feladja és az idővel diktáltat magának. Báumler