Társadalomtudomány, 1936 (16. évfolyam, 1-5. szám)
1936 / 1-3. szám - Krízis és katarzis
6 HAMVAS BÉLA lezettség, hogy az ember tovább építse. Kultúrában születni nemcsak annyit jelent, hogy élvezni a kiváltságokat, amiket az ősök alkotása teremtett,1 hanem annyit is, hogy előkészíteni az utódok kultúráját. A modern ember helyzetében azonban az a nehézség, hogy a kultúrával együtt őseivel kifogásokat is kapott és e kettősséget kell élnie. Aki nem éli, az nincs jelen a korban és minél kevésbbé éh, annál nagyobb a «korszerűtlenségi koefficiense» (Ortega kifejezése). És vannak emberek, akiknek korszerűtlenségi koefficiense oly nagy, hogy a mából nem vesznek részt és nem is vehetnek, vannak, akik még egy háborúelőtti, vagy 1890-es, vagy még régebbi történeti stádiumban élnek. Ezek számára ez a problematika teljesen idegen és semmitmondó. Az ő szembenállásuk más természetű : nekik saját lemaradottságukkal kell megküzdeniök. Korszerűtlenségüket csaknem minden esetben azzal igazolják, hogy : a mai idő romlik, a régi jó idő sokkal jobb volt. Ez a stereotyp igazolás, az, amivel korszerűtlenségükből még erényt és fölényt igyekszenek kovácsolni. Ez az emberfajta nem modern európai és egész életrendje régen időn kívül álló elhagyott forma. E kérdésre vonatkozóan még egy pont elintézetlenül maradt s ez az, hogy miért jellemzi a modern ember helyzetét a múlthoz való viszonya, sőt miért ez az egyedüli megjelölési lehetőség? Eliot azt mondja erre, hogy az ember mértéke csak elődje lehet. Az eredetiség, egyéniség, sajátosság, mindig csak az ősökkel, a tradícióval szemben lehet egyéni, eredeti, sajátos. Mindennemű tulajdonságot az elődök határoznak meg («The individual and traditional talent»). Az ember csak az ősökhöz viszonyítva lehet egyéni s így az ember történeti helyzete csak a tradícióval szemben jelölhető meg. így hát, ha arról van szó, hogy ki a modern ember és mi jellemzi történeti helyzetét, akkor azt a módszert kell követni, ami a jelen esetben is alkalmazást nyert, vagyis, hogy az ember a modern európait szembeállítja őseivel. 4. Modern európainak lenni annyi, mint átélni azt a drámai szituációt, amely az időből fakad s az embert az elé az alterna1 L. Ortega fejtegetését a modern húszévesekről «Az elégedett fiatalúr» fejezetében. (A tömegek lázadása.)