Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - Vitéz Nagy Iván: Öt világrész magyarsága. Budapest, 1935

82 KÖNYVISMERTETÉSEK képpen amit kisebb és alacsonyabb rangú közületek elintézhetnek, azt nagyobb és magasabb közület jogosan nem vonhatja a maga hatáskörébe, mert nagy kárral jár és a helyes rendnek teljes fölborítása». Ezért ajánlja a Qu. a. a hivatási közösségek, rendi testületek létrehozását, amelyek egy-egy foglalkozási ág munkaadóit és munkásait egyaránt magukban foglalják és önkormányzati alapon, a szolidaritás szellemében vitatnák meg és döntenék el a foglalkozási ág gazdasági és szociális problémáit. Ez alapon építette fel a szerző a laborizmus gazdasági alkotmányát, amely szerint az alsófokú helyi szaktestületek képviselőiből megyénként másodfokú szaktestületek, ezek képviselőiből pedig országos élszaktestületek alakulnának. Az élszaktestületek kiküldöttei alkotnák a gazdasági parlamentet, a nemzetnek, mint gazdasági egységnek törvényhozó és önkormányzati főszervét. A gazdaságpolitika összes kérdései a gazdasági önkormányzat hatáskörébe tartoznának. Az állam tehát kikapcsolódnék a gazdasági élet igazgatásából. Hogy ez a szervezet jól működjék és valóban a közérdeket juttassa érvényre, ahhoz megfelelő szellemi átalakulásra is szükség van. «Nem a szervezet kiépítése, hanem a szellem a lényeges, amely a szervezet működését irányítja», mondja a szerző. Ha pedig a feladatokat nézzük, amelyeket a szerző az ily módon kiépített gazdasági önkormányzat hatáskörébe akar utalni, azt látjuk, hogy a laborizmus nem kíván megmaradni a gazdaságpolitika szokásos keretei között, hanem irányítani kívánja a termelést, az árak, bérek, jövedelmek alakulását, valamint — az államok közös megállapodásai alapján — a külső kereskedelmet is. A szerző laborizmusa olyan aktív gazdaságpolitikát kíván tehát, amely joggal nevezhető tervgazdaságnak. Mikos Ferenc könyve igen érdekes olvasmány. Szándékainak nemessége és az a lelkesedés, amellyel álláspontjait képviseli, tiszteletre hangolják az olvasót még akkor is, ha a javasolt gazdasági renddel járó nagyfokú irányítástól és megkötöttségtől idegenkedik. Terve különben nem a mának szól. A szerző maga is hangsúlyozza, hogy az önkormányzat tervezett működéséhez megfelelő szellem kell. Még inkább ezt kell mondanunk a nemzetek javasolt együttműködéséről. Ennek a szellemnek a kialakulása pedig időt kíván. Míg ez a szellem ki nem alakul, a gazdasági szervezet tagadhatatlanul meglévő bajainak orvoslását az államnak kell megkísérelnie. Dr. Horn József. Vitéz Nagy Iván: öt világrész magyarsága. Budapest, 1935. 8°, 80 1. E munka kiadása a Magyar Szemle Társaság magyarságmegtartó és nemzetnevelő törekvését dicséri. Az ezzel összefüggő feladatok között — Trianon után — kétségtelenül az az első, amelynek megoldására szerzőnk vállalkozott. Ez pedig annak a megvilágítása, hogy a mai határain-