Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - Hagyomány és fejlődés

42 MARÓT KÁROLY: HAGYOMÁNY ÉS FEJLŐDÉS minden jelenség összes árnyalatainak a helyét, bár különböző pontokon csak e két végletes eset között kereshetjük, az összes fejlődéseket evidens módon csak ugyanennek a két faktornak, azonban állandóan változó összeműködése fogja meghatározni. A fejlődés-rezaltáns mindig máskép, de mindig úgy ered majd : vagy inkább a gondolati tengely, vagy inkább az animális alkat felé, amint éppen vagy az inkább-intellektuális vagy az inkább-animális megnyilatkozásoknak egy bizonyos csoportjáról vagy esetéről1 volt szó. Ha tehát negatív formában fejeznők ki eredményeinket : hiba történt, amikor generálisan egy evolúciós fejlődésvonalat értettek és képzeltek el. Az érző-akaró lélek általában kívül áll a külső logikusságon és az időn2 s a müveit vagy megtermi vagy nem tudja teremni ; addig a fokig tehát, ameddig (pl. egy vallásos vagy költészeti) jelenség ettől a síktól van meghatározva, fejlődése nem folyhat le idő- vagy ami ezzel egy, gondolatszerűen. De éppen ilyen hiba volt továbbá, hogy egysíkúnak nézték a fejlődést, helyesebben alakulást, amely alapjában aszerint adódik ki a két külön belső sík kontribucióiból, ahogy az indíték, külső tárgy stb. a síkoknak változó intenzitású összeműködését elektromosan kapcsolja. Mindezt pozitíve legrövidebben talán úgy mondhatnók, hogy lehetetlen hajszolni a «helyes fejlődést.)) Fejlődést, alakulásmódot mindig csak egybizonyos jelenségterületre, sőt esetre vonatkozólag szabad keresnünk, illetőleg lehet ad hoc, megközelítő pontossággal kiszámítanunk. Ahol aztán a logikus, az emberi közület örökké tökéletesedésre törekvő, változékony magyarázatszükséglete a fontosabbik összetevő (pl. valamelyik tudományos kérdés fejlődésénél), ott mindig az egysíkú-(nak látszó) következetes történeti fejlődésvonalhoz fogjuk magunkat közelebb találni. Olyan megnyilatkozásoknál viszont, ahol inkább a születéses, konzervativan örök és magyarázhatatlan lelki alap közreműködése volt döntőbb (pl. egy vallásos alakulás vagy költői teremtés esetében stb.), mindig távolabb, sőt legtávolabb leszünk majd ettől a vonaltól. Marót Károly. 1 Általánosságban a vallás, költészet, tudomány neveivel lehet a demarkációs területeket megjelölni. * V. ö. R. Eisler, Leib und Seele, 1906, 54. 1.