Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - Hagyomány és fejlődés

40 MARÓT KÁROLY lichen Dichtung», «moderne Ursprünglichkeit» és hasonló szópróbálkozásai egy «uralt und immer noch wirksam» azaz máig is eleven ősi erőfogalom érzékeltetésére, egy (a történetiekkel legalábbis egyformán hatékony) legális faktort : az örök-vallásos, örök-ethikus, örök-szociális stb. momentumoknak a faktorát; amennyiben bizonyos lelki élményeknek a legközvetlenebb, legtermészetesebb vetületei mindig visszhangot provokálandók.^Nicht dasAlte, das Altertümliche ist entscheidend» írta egyszer H. Oldenberg ; részünkről ezt a gondolatot úgy szoktuk kifejezni, hogy egy apotiori voluntarisztikus-emócionálisan megokolt jelenséget, — aminőknek sorából a survivalek általában kikerülnek —, elsősorban a producensek teljesedésérzését jelentő «resonálás»-képesség fog determinálni, nem pedig a történeti fejlődés és a gondolati-okságos előzményeknek állása. Különösen a folklóré terén, pl. a mesemotívumoknál világos, mennyire nem a réginek továbbélése, megelevenedése, hanem bizonyos örök-igaz, mélyen emberi motívumok megújra való (nem fel- és nem ki-, hanem) megtalálása a fontos.2 «Was man Motive nennt — mondja Goethének egy hagyatékában maradt reflexiója is3 — sind eigentlich Phánomene des Menschengeistes, die sich wiederholt habén und wiederholen werden und die der Dichter nur als historische nachweist.» így azonban a szó Tylor-féle értelmében vett swrvival nyilván — nincsen vagy legalább alig lesz, és az esetek túlnyomó részében szinte mindig revival-ről van szó, azaz a bizonyosfajta emberi alkatokban örök gesztusoknak mindenkor lehető feltöréseiről, helyesebben e feltörések alkalomszerű bekövetkezéséről. Amint Rose is (i. h. 22.1.) legalább annyit észrevett, hogy «when looking for survivals we ought not to neglect the possibility of accidental revivals». Ezt csak határozottabban, úgy kell megfogalmaznunk, hogy bizonyosfajta belsőhöz (az átlag-emberihez) viszonyítva mindennek megvan a maga legtökéletesebb kifejezésformája, amely lappangó potencialitásából mindig kész líjjászületni. És habár időnként elveszítjük is, vagy látszat szerint csak idegen segítséggel, történeti úton, kívülről tudjuk csupán újra meglelni, akkor is : az ilyen jelenségeknek a lényegét nem ez a külső segítés, hanem csak a belső újrarádöbbenés, megtalálás, a revival ténye fogja jelentni. * * * 1 A mozdulatok lassú módosulásaihoz a folytonosan haladó gondolkozás visszahatásaként, v. ö. Der Eid., 29. 1. ; Th. Litt, Individuum und Gemeinschaft 1923', 97. k. («Indem der erste Impuls im Weiterschwingen sich in eine Dimension hineintrágt, die, obwohl dem Ich geeint, doch zu ihm in Verháltnis einer dialektischen Spannung steht, kann es nicht ausbleiben, dass der gesamte Vorgang sich streckt, sich reicher gliedert und intensiviert») ; G. A. Coe, The Psychology of Religion 1916, 41. («mental activity exercised upon the objects of instinetive desire, does not satisfy the desire in its initial form, but modifies the desire itself»). 1 A «megtalálás» ilyen jelentőségéről v. ö. Nyugat, XI., 13. sz., 62.1. (Lesznai—Balázs); az epika hasonló törekvéseiről szóltam különösen : Th. Mann és a klasszikusok, E. Phil. Közi. 1916, 237. kk. 8 SW. Jub. Ausg. Cotta, 38. k. 286. 1.