Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - A politikai eszmék a történelemben

34 OTTL1K LÁSZLÓ : A POLITIKAI ESZMÉK A TÖRTÉNELEMBEN. annyira fontos, hogy a társadalmi és politikai történelem tanulmánya ne feledkezzék meg ezekről a teóriákról, mert nélkülük hiányos volna. Az állami élet és intézmények, a társadalmi osztályok és típusok történetének ismerete nélkül a politikai eszmék története csak értéktelen szófecsérlés, mert minden ilyen elmélet csak egy társadalmi és történelmi szituáció hátteréből fogható fel a maga való értelmében. De viszont a politikai eszmék befolyásának, politikai szerepének ismerete nélkül a társadalmi és politikai történet válhatna egyes összefüggéseiben érthetetlen adathalmazzá. A politikai eszmék így felfogott története tehát hozzátartozik a történeti műveltség tárgyköréhez. A politikai eszmék az emberiség politikai öntudatának valóságos fényszórói, amelyek bevilágítanak egyes korok és társadalmak életének legnevezetesebb és nem egyszer éppen sorsdöntő körülményeibe. ((Gondolkozom, tehát vagyok» —mondotta Descartes, a modern világ egy úttörő reprezentatív bölcse. A modern ember politikai öntudatát e szállóige megfordítása jellemezhetné : «Vagyok, tehát gondolkozom)). A politikai cselekvés indítékai nem egyszer elsikkadnak a tudattalanban, de ezzel az úgynevezett «felvilágosodott» ember be nem éri: neki elsőrendű szükséglete, hogy mindig számot adjon magának a világban éppen elfoglalt helyéről és hogy magatartását világnézetével igazolja. S e folyamat közben nem egyszer esik áldozatul a jóhiszemű önámításnak s tetteiben valóban rabjává is lesz világnézetének, amelynek eredetileg pedig nem volt más szerepe, mint hogy elvileg igazolja azt, ami éppen történik. A politikai elméletek gyakorlati jelentősége ekképpen egyre növekvőben van, annak dacára, hogy eszmékben újat és értékeset nem igen termelnek. Korunk tragikumának talán egyik legékesebben szóló tünete éppen az, hogy szellemileg dekadens eszmék válnak mind kikerülhetetlenebb sorsunkká. Ottlik László.