Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - Szabadjog és szociológia

SZABADJOG ÉS SZOCIOLÓGIA 5 véd vagy bíró. A szabadjog mutatott rá elsőnek arra, hogy a jogelmélet és a gyakorlati jogászat nem két külön, végzetesen ellentétes világ, hanem egy és ugyanazon világnak egymást kiegészítő általános és különös része. Mert hiszen egy általános jogforrástan, vagy egy még általánosabb jogtan felépítőjének egyetlen lehetséges kiindulópontja a gyakorlati jogász által alkalmazott illetőleg alkalmazandó jogforrások vizsgálata lehet. Gyökeresen megváltozik egyrészről az általános jogforrástan akkor, ha a bíró a tételes törvény mellett más jogforrásból merít, másrészről pedig ezen új jogforrások beleilleszthetése teljesen megváltoztathatja a jog legáltalánosabb fogalmát. Ezen egymásbafonódás meglátása, a szabadjog által felfedezett relativizálása a jogelméletnek és a gyakorlati jogászainak megmentője és legtermékenyebb eszmeforrása lett a ma jogfilozófiájának. Hans Kehen tiszta jogtana,1 amely a legújabb időknek kétségtelenül legnagyobb hatású jog- és államszemlélete, ugyanennek a felismerésnek a legvégsőkig, sőt azon túl abszurd következményekig vitt végiggondolása. A jogelmélet és a jogtudomány, a jognormatan és a jogvalóságtan módszere szerinte oly szorosan összefügg egymással, hogy nemcsak ugyanaz a kettő, hanem egyenesen a jognormatan, a tiszta jogtan a jogvalóságtan módszere. A jognormatan a jogvalóságtannak nemcsak általános része, hanem annak formája, amelybe a jogvalóságtan beleillik. S most jön az abszurd következmény : a jognormatan nemcsak formája a jogvalóságtannak, hanem annak szükségképeni előfeltétele, amely nélkül jogvalóság-megismerés nem lehetséges. A tiszta jogtan független a jog valóságától, míg a jogvalóságtan nemcsak hogy nem független a jognormatantól, hanem anélkül egyáltalában nem létezhetik. Itt az alapgondolat logikai túlerőltetése mögött egy sajátságos inverziós eljárás bújik meg, amely erősen alkalmas arra, hogy Kehen-xe kryptoszociológus, titkos szociológus bélyeget üssön. Amikor Kehen megépítette a tiszta jogtant, azt a formát, amelybe a jogvalóságnak bele kell férnie, akkor feltétlenül a jogvalóságra kellett tekintettel lennie, nehogy szűk vagy bő legyen a forma. S amikor a forma elkészült, Kehen hirtelen eltagadta a jogvalóság segítségül hívását és kijelentette, hogy ez a forma a valóságtól függetlenül épült fel, sőt mi több : ez szabja meg a jogvalóság határait s teszi ezzel lehetővé egy jogvalóságtudomány létezését. Kehen tehát ténylegesen felhasználta a szabad jogtan által felfedezett relativitását a jogelméletnek és a jogtudománynak, de utólag elméletileg azt a jogtudománynak a jogelmélettől való egyoldalú függésévé varázsolta át. Ennek a bűvészkedésnek átlátszóságából, mondhatni naivságából levonta a következményeket a legújabb jogi módszer, amely Rumpf-nál még határozatlanul tapogatózva, Horvdth-nál már kiteljesedett formában 1 Rendkívül termékeny irodalmi munkásságából kiemelkedik Allgemeine Staatslehre, 1925.