Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Liberalizmus és etatizmus. (A társadalomtudomány körkérdésére.)

LIBERALIZMUS ÉS ETATIZMUS 35 járult hozzá a szabad kereseti társadalmi szerkezet elfajulásához, ahhoz, hogy a kapitalizmus jármába kerüljön az emberiség. A hatás magának a szabad kereseti társadalmi szerkezetnek a megingása lett, mely, hogy ne formálódjék át kommunista társadalmi szerkezetté, azt az államhatalom erősítésén nyugvó fascizmus, nemzeti szocializmus egyelőre megakadályozni látszik. A liberalizmus tette lehetővé a kapitalizmus féktelen garázdálkodását a középosztálynak és az alsóbb osztályok kispolgári rétegeinek valóságos kifosztását. Amikor pedig a kapitalizmus soha nem képzelt fölényre tett szert minden államban, akkor az államok fölé is emelkedett, nemzetközivé vált. A nemzetközi kapitalizmussal a feltörő nemzeti erők csakis úgy vehetik fel a küzdelmet, hogy az állami szervezetet igyekeznek kiragadni a nagytőke öleléséből. S minthogy egyéni erők a kapitalizmus tényezőivel szembe nem szállhatnak, magának az államnak az erejét kellett azzal szembe állítani, ami ugyancsak végét jelenti a liberális politika további érvényesülésének. A liberalizmus a szabadversenyen nyugvó szabadkereseti társadalmi szerkezetével szemben állanak az egyén szociális érvényesülésének biztosságán, annak az államhatalom által való garantálásán nyugvó társadalmi szerkezetek. Ma az a helyzet, hogy a parlamenti kormányrendszerrel bíró, s ezért liberális velleitású állam ingadozik, egyenlőre még középen áll, de találkozó és ütközőpontja ezen két ellentétes törekvésnek. Jellemző, hogy ennek az ingadozó államnak az erejét használja ma ki karteUjei és trösztjei védelmére úgy a kapitalizmus, ami ellene szól a liberalizmusnak, mint ahogy az egyén szociális érvényesülésének biztonságát is az etatizmusban látja a szocializmus, ami szintén ellene szól a liberalizmusnak. A kapitalizmusnak helyes értelemben az a hivatása, hogy a természet és a munka mellett harmadik termelési tényezőként szerepeljen, nem úgy, mint a rossz értelemben vett kapitalizmus, amely lelkiismeretlen spekulációt jelent a tőkével és semmiképpen sem annak a termelés érdekében való felhasználását. Az előbbi értelemben soha sem lesz mellőzhető a kapitalizmus és az univerzális célú államban, az etatizmus állapotában is meglesz. Ki kell azonban véglegesen iktatódnia a társas együttélési folyamatból a termelési tényezőnek nem tekinthető kapitalizmusnak, melyet pedig a liberális törvényhozás tett lehetővé, s azután nem tudott, vagy nem is akart szigorával odahatni, hogy a kapitalizmus visszatartassék antiproduktív, kiszipolyozó funkcióitól. A kartellek és trösztök létezése igazolja a legjobban a kapitalizmusnak eltérését eredeti hivatásától és egyetlen értelmétől, hogy a szükséglet kielégítését a leghelyesebbé és a legolcsóbbá tegye, mert az utóbbi szempontot megkerülve, sok esetben a szükséglet kielégítést számosak számára megnehezítette, sőt lehetetlenné is tette. A kartellek és trösztök megférnek a liberális állami szervezetben. Már pedig éppen a kartellek és trösztök akadályozták meg a liberalizmus szabadversenyt fenn3*