Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Liberalizmus és etatizmus. (A társadalomtudomány körkérdésére.)

32 LIBERALIZMUS ÉS ETATIZMUS szellem szinte bujkálásra kényszerül. Az ő uralmát kell felemelni és akkor nyom nélkül eloszlik a kínzó probléma. Utópia ez, légvárépítés, élettelen fantáziálás? Aligha. De a filozófia csak az elvet ismerheti fel, megvalósítása módjának a kigondolása a politika, az igazi nemes politika feladata. Körmendy-Ékes Sándor: 1. A liberalizmus a sok évszázados jogegyenlőtlenség és az abszolutisztikus rendőrállamnak minden életviszonylatba beavatkozni törekvő tendenciája elleni reakció életszemlélete. Noha sem az államhatárokon belül az állam és az egyén közötti vagy az állampolgárok egymásközti viszonyában, sem pedig államközi viszonylatban a liberalizmus maradéktalanul meg nem valósult soha, a háború előtt elveinek fokozatos alkalmazása felé haladt a fejlődés világszerte. A gazdasági liberalizmus elveinek nemzetközi viszonylatban a vándormozgalom, a tőkeforgalom és a kereskedelem teljes szabadsága, belső vonatkozásban pedig a zsákmányolás szabadságának csupán büntetőjogilag korlátozott biztosítása felelt volna meg. A szabadkereskedelem elvét Anglia kivételével sehol nem alkalmazták a gyakorlatban, mert mindenütt felismerték a nemzeti élet érdekek védelmének szükségességét, amire azonban az akkori kiegyensúlyozott viszonyok között a mérsékelt vámvédelmi rendszer is elégségesnek bizonyult. Az államok határain belül viszont a gazdasági liberalizmus majdnem minden viszonylatban maradéktalanul érvényesülhetett és a földgömb kincseinek hasznosítását nagymértékben elősegítette, de mivel érája a technika óriási fejlődésének és a kapitalizmus virágzásának korszakával esett össze, a gazdasági erőviszonyok olyan eltolódásához is vezetett, amely a nagytőke kezébe juttatta a politikai és gazdasági hatalmat, az egyenlőtlen esélyekkel indulók közötti tényleges egyenlőtlenséget fokozta, a gyengéket pedig éppenúgy kiszolgáltatta a hatalmasoknak, mint az a korszak, amellyel szemben elméletileg a haladást képviselte. Addig, amíg a gazdasági fejlődés és prosperitás a széles néprétegek szükségletkielégítésének folytonos tökéletesedését tette lehetővé, addig csupán a munkástömegek ébredtek a liberalizmus kinövései elleni védekezés szükségességének tudatára, az ellenszert azonban hamis irányban keresték. Amint elmúlott a prosperitás, amely a társadalom szeme előtt a liberalizmus túlzásainak következményeit addig eltakarta, a szocializmus eszmekörén kívülálló széles néprétegek is felismerték az egyéni önzésre felépített rendszer visszásságait és az állam beavatkozását kívánták a liberalizmus túlkapásainak leküzdésére, amelyekkel szemben már védteleneknek érezték magukat. Noha az etatizmust a háború szükségparancsa tette rendszerré s így történetileg kifejlődésének gyökerei nem a liberalizmus elleni reakcióban keresendők, eszmeileg és mai megnyilvánulási formáiban az tényleg ilyen reakciónak felel meg. 2. Az etatizmus egyrészt az államokban szervezett társadalom kol-