Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Liberalizmus és etatizmus. (A társadalomtudomány körkérdésére.)

LIBERALIZMUS ÉS ETATIZMUS 29 és tervszerű gazdálkodás szekere elé fogta. Ma sem lehet jobb megoldást találni, mint keresni a szabad és a kötött gazdasági rendszer legszerencsésebb kompromisszumát és miután ennek a rendszere a szövetkezeti gazdálkodás, az állam mellett az fog növekvő jelentőséggel bírni. 3. A szövetkezetek szerepének hangsúlyozása tulajdonképpen megadja a választ arra is, hogy az etatizmus helyett van-e célszerűbb kivezető út. Helyette nincs, de mellette vannak mások is, mindenekelőtt a kooperatizmus. Ez éppúgy gazdasági pendant-ja a politikai korporációnak, mint a parlamentek a tőkés társulatoknak a liberalizmus uralma alatt. Az állam tehát ne törekedjék arra, hogy ahol a gazdasági szabadságot meg kell kötni, minden feladatot a maga részére foglal le, hanem ellenkezőleg, iparkodjék azon, hogy az egyének autonóm szervezetei minél jobban kiépüljenek. Arra természetesen ügyelnie kell, hogy e szervezetek a nemzet eszmei és gazdasági célkitűzéseibe beilleszkedjenek. Bármint nevezzük is e szervezeteket, alapelvük ugyanaz, ami a szövetkezeteké : a nyereségelv mérséklése a szükségletelv által. így tehát a politikai korporációk legtermészetesebb kiegészítője a gazdasági kooperáció. Joó Tibor; Az összes tudományok között, amelyek kérdésünk körül szóba jöhetnek, talán a történetfilozófia van legnehezebb helyzetben : megértenie és értékelnie kell egyszerre. Egyrészt tudnia kell, hogy minden históriai jelenség, így a liberalizmus és etatizmus egyaránt, a maga idején pszichológiai és történeti szükségszerűséggel jött létre, viszont a történeti jelenségek létrehozásában az emberi elhatározásnak döntő szerep juthat ; másrészt ítélkeznie kell a két elv felett a történeti célrendszer és etika szempontjai szerint. Vagyis fel kell tennie a kérdést először az iránt, mi idézte fel egyik és másik elvet, azután állást kell foglalnia, hogy melyik mozdítja sikeresebben elő az emberi történet célját, amelyet kétségtelenül a szellemi értékek teremtésében kell felismernünk. Mert ha valami másban képzeljük, valami hédonista vagy utilista értékrendszerben, a társadalmak egyetemes jólétében vagy boldogságában, akkor nincs probléma, tessék Aldous Huxley geniális paródisztikus utópiájához, a «Brave New World»-hoz fordulni, ott mindent nagyszerűen megoldva találhatunk. önmagában tekintve a két elvet, theoretikusan, nem a történeti valóságban, kétségtelenül a liberalizmus a pozitiv, mert benne foglaltatik a szabadság állítása, a principium, hogy mindenki egyenlően és szabadon jogosult saját legjobb belátása és a benne élő erkölcsi parancsok szerint kifejteni erőit, az állam inkább csak védi, mint szabályozza ezt a tevékenységet. Az etatizmus ezzel szemben negativ, inkább csak kisegítő elv, amely annak a belátásából fakad, hogy az emberek általában gyengék vagy fogyatékos erkölcsi strukturájúak a liberalizmus által rájuk rótt felelősség viselésére, tehát szükség van rá, hogy az állam magára vállalja és ő határoz-