Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Albrecht Ferenc dr.: Forrástanulmányok gróf Tisza István román nemzetiségi politikájához. Lugos (Husvét és Hoffer), 1933. III l. [könyvismertetés]

130 FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE A korporatív közgazdasági politika elveinek megfelelően az állam fokozottabb mértékben terjeszti ki beavatkozási szféráját oly területre is, amelyen eddig a vezető szerep legnagyobb részben a magánkezdeményezés számára volt fenntartva s amelyen — ezt a szerző is elismeri — továbbra is a magánkezdeményezésnek kell képviselnie a fő mozgató erőt. Az állam a a liberális közgazdasági éra idején is részt vett a termelés irányításában, azonban tartózkodott attól, hogy a magánkezdeményezést mozgató érdekek értékelésébe bocsátkozzék. Olyan társadalmi rendben azonban, amely — mint a fasizmus — a közérdeknek a magánérdek feletti feltétlen és minden vonatkozásban megvalósítandó szupremáciáját hirdeti, az állami beavatkozásnak a termelés irányítása mellett kapcsolatban kell lennie a közgazdasági életben jelentkező köz- és magánérdeknek mérlegelésével és egybevetésével, mert hiszen a fasizmus a magánérdeket a közgazdaságban is a közérdek függvényének tekinti. Míg más téren az államnak elegendő arra szorítkozni, hogy az egyéni tevékenység külső formáit szabályozza és annak határait megvonja, addig a közgazdasági életben — a korporatív közgazdasági politika elvei szerint — az államnak nemcsak az egyéni tevékenység formáit kell szabályozni, hanem irányítania és szabályoznia kell magát a magántevékenységet, miközben legfontosabb feladatát az egyéni kezdeményezés rugóinak, a magánérdekeknek értékelése s a magántevékenység tartalmának és céljának mérlegelése fogja képezni. Ennek a tevékenységnek elvégzésére oly különleges állami szerv szükséges, amely állandó kapcsolatot tart fenn a termelésben résztvevő érdekcsoportokkal, hogy így az egyes termelő csoportok érdekeinek értékelése és magasabb nemzetgazdasági érdekekkel való összeegyeztetése ne csupán bürokratikus úton, hanem maguknak az érdekelt termelő csoportoknak közben jöttével történjék. Ez a szerv a korporáció : állami intézmény, amelyben azonban helyet kapnak az egyes termelő csoportok képviseletei is és részt vesznek a termelésnek egységes terv szerint való irányításában. A korporáció útján tehát az állami akarat a testületi érdekkel egyesülve jut kifejezésre és épen a kettőnek helyes egyensúlyától függ ennek az intézménynek sikeres működése. De fokozott mértékben jelentkezik ennél az intézménynél az a veszély is, hogy benne a testületi érdek jut túlsúlyra és az államhatalmat nem a közérdek, hanem egyes érdekcsoportok szolgálatába állítja. Ennek elkerülése végett a korporációknak úgy alkotmányogi helyzete, mint jog- és tevékenységi köre lehető pontosan körülhatárolandó. A teljes törvényes szabályozás Olaszországban ma még a jövő feladatát képezi. A korporáció, mint elgondolás, azt mondhatnánk, az egész eddigi olasz munkaügyi törvényhozás tengelyét képezte ugyan, maga a korporáció mint jogintézmény azonban nem öltött testet. A legjelentősebb törvényhozási intézkedés e téren az 1930. évi április 30-iki törvény, amely a Korporációk Nemzeti Tanácsát állítja fel. Ennek a szaktestületek képviselőiből és állami szervekből áUó testületnek hatáskörébe tartozik a szaktestületek