Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - A FELVIDÉKI MAGYARSÁG VÁLSÁGA

FIGYELŐ 79 (hogy Concha szavaival éljünk) a «szuverénitás önkorlátozására)) fog előbbutóbb bírni. Politikájának második része, a közigazgatásnak, mint világnézetektől független társadalmi technikának elmélete, kevésbbé volt kitéve az idők hullámzásának és a magyarság mai szellemi konstellációjában különös értéket képvisel. Ha egy mult századbeli német jogtudós nemzete akkori gondolkodását úgy jellemezte, hogy a németség egy jó közigazgatást többre tart a legjobb alkotmánynál, bennünket a történelmi fátum másra determinált s a nemzet energiáját — szinte minden más irányú érdeklődés kizárásával — egyes alkotmányjogi részletproblémák körül folyó küzdelmek kötötték le. Ily körülmények között a közigazgatási kérdések életbevágó jelentőségének felismerése kétszeres elismerést érdemel. Sub specie temporis így áll előttünk Concha Győző érdemes munkássága. S ha a búcsú pillanatában tiszteletreméltó alakjára ebből a távlatból tekintünk vissza, egyik legtermékenyebb útmutatását és példaadását követjük : az 1790-es évek reformirodalmáról, Eötvös és Montalambert kapcsolatairól írott tanulmányaiban, Pulszky Ágost feletti bírálatában a mult szellemi értékeit ő sem egy csalhatatlannak hitt dogmarendszer mértékével mérte, hanem az ellentétes gondolatirányok hullámaival küzdő emberi szellem viszontagságos történetében mutatta be. Úgy véljük, ez a beállítás mutatja meg az ő szellemi egyéniségének értékét és arányait is : nem találtatott könnyűnek az Idő mérlegén. Ebben a tudatban búcsúzunk tőle ! Raber József. 7^ A FELVIDÉKI MAGYARSÁG VÁLSÁGA. Még mindenkinek emlékezetében él az a heves irodalmi harc, melyet évekkel ezelőtt az Erdélyben levő magyar írók c(transzilvanista» állásfoglalása hívott életre. Határon innen és határon túl sok tinta folyt el, míg végre nyugvópontra jutott a kényes probléma és irodalmi társaságaink is megnyugodtak. A bizalmatlanul fogadott transzilvanista irodalom becsülettel teljesítette kisebbségi hivatását és nem várt virágzáshoz jutott. Jellegben, tartalomban, szellemben sokkal inkább «nemzetivé» vált, mint a csonkaországi s ma nem járnak messze az igazságtól azok, akik irodalmi életünk megújulását épen kisebbségi íróink további munkásságától várják. Az erdélyi probléma felszámolása azonban nem hozta meg a kívánt békét. A harc újra kitört és kiélesedett, de immár a Felvidékkel szemben. Az elmúlt másfél évtized alatt kiépültek a felvidéki magyarság szervezetei és az irodalmi élet is lassan megindult. Lapok, folyóiratok indultak, egyesületek alakultak s a trianoni keretekben felnőtt új nemzedék térfoglalása is megkezdődött. Számos új szempont nyomult előtérbe s a Felvidék lelki és szellemi arca is erősen megváltozott. A politikai földrengés gazdasági, majd kulturális téren is ismétlődött s ami a katasztrófa után megmaradt,