Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - A PATRIMONIÁLIS KIRÁLYSÁG

42 MÁLYUSZ ELEMÉR szociológia szótárában tehát, miként a példák is mutatják, a patrimoniális kifejezés általános, egy bizonyos kortól független megjelölés, amelynek a. köznapi beszédben a patriarchális abszolutizmus felelne meg ; ugyanaz a kifejezés, amely ráillik a XIX. sz. eleji Magyarországra, I. Ferenc uralmára, amelyet Haller is szeme előtt látott. Történetírásunk a patrimoniális állam kifejezést a jelek szerint igen későn fogadta el, közvetlenül akkor, amidőn napjai már meg voltak számlálva. Alaposabb utánjárás nélkül úgy látszik, hogy a kifejezést az a történetírónk honosította meg, akinek tudományos életünk oly sok és messzeható ösztönzést köszönhet, Szekfü Gyula. Negatíve ugyanis az állapítható meg, hogy sem Pauler, sem Marczali, az Árpádkor régibb specialistái, sem Hóman első tanulmányaiban nem található meg ez a megjelölés. Pauler pl. Freisingi Ottó leírásával kapcsolatban «majdnem ázsiai despotizmusról» beszél,1 Marczali utolsó összefoglaló magyar történetében ((autokratikus, csaknem despotikus királyi hatalomról)) és ugyanő a X—XII. sz.-ot a «patriarchális, nemzeti királyság)) korának nevezi,2 ellenben Szekfü 1912ben megjelent tanulmányában már ismételten beszél patrimoniális viszonyról, patrimoniális monarchiáról. Csakhogy, amíg az ő szóhasználata — bár nem. mentes némi ellentmondástól — megfelel a német történetírás gyakorlatának,3 addig követői kizárólagosan a XI—XII. sz.-ra korlátozták jelentését. Ettől fogva általánossá lett a kifejezés s Below kritikai munkájának elolvasása éppen olyan kevéssé változtatta meg történetíróink felfogását, mint Weber fejtegetése sem ütött szöget a fejükbe. A «patrimoniális királyság)) egyike lett a legnépszerűbb és legtöbbet emlegetett Schlagwortoknak. Használata, egyetlen esetet kivéve, nem volt káros. Történetíróink ugyanis a XI—XII. sz. vonásait magukból az adatokból állították össze, minek következtében a megrajzolt kép teljesen élethű s csak összefoglaló elnevezés gyanánt illették e kort a «patrimoniális» elnevezéssel, mintha csak kényelemből nem akarnának századokat emlegetni. Sőt, a patrimoniális fogalomban rejlő magánjogi szín és domaniális gazdálkodási kép egyenesen jótékonyan hatott, mert a korábbi túlzó közjogi iskola teóriáinak cáfolását éppen úgy lehetővé tette, mint a gazdasági 1 I. h. 2 Magyarország története. (A műveltség könyvtára). Bp. 1911. 108, 147. 3 Serviensek és familiárisok. (Ért. a tört. tud. köréből. XXIII. 3.) Pl. 13. 1. : «Amint a XI. és XII. századnak egyszerűbb, tisztán patrimoniális viszonyaiban a földesúr az összes, birtokán lakó népesség felett iurisdictióval bírt . . 18. 1. : . . . ha bizonyos is, hogy az Árpádok királysága patrimoniális monarchia volt, melyben annak természete szerint a köz- és magánjogi elemek nehezen választhatók szét, mégis világos, hogy a királyi szolgák már a XII. század végén az egész országban elég sűrűn laktak s a királynak, mint az ország urának s nem mint nagybirtokosnak, a föld birtokosának engedelmeskedtek.)) 80, 85. 1. : a XIV. században ((patrimoniális jellegű szervezet» található.