Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - A PATRIMONIÁLIS KIRÁLYSÁG

A PATRIMO NIÁLIS KIRÁLYSÁG.1 Ez a kifejezés ma közkeletű történetirodalmunkban, összefoglaló kézikönyvek, doktori disszertációk és részletkérdésekkel foglalkozó tanulmányok2 egyöntetűen így jelölik meg a magyar történelem XI—XII sz.-i periódusát s legvégső határául, zárókövéül az aranybullát — immár egy újabb korszaknak a kezdetét — tekintik. A kifejezés pontos magyarázatát készen kapjuk annak a történetírónak a fogalmazásában, aki a legtöbbet foglalkozott a kor részleteivel s ezért egyszerűen csak idézzük az egyébként félre nem érthető körülírást : «A középkori államszervezetben a közjogi és magánjogi elemek szoros kapcsolatban jelentkeznek. Az uralkodó hatalmának materiális alapja patrimoniuma, azaz örökölt földbirtoka, magángazdasága. A regnum fogalomban a királyságon, államhatalmon kívül az uralkodó patrimoniumán nyugvó magánhatalma is bennfoglaltatott. A felségjogok és a király földesűri jogai, az államháztartás és királyi magángazdaság, állami hadsereg és királyi magánsereg szinte elválaszthatatlanul egybeforrott fogalmak s a közhatalom erejének fokmérője a királyi magánhatalom. A király a maga közjogi akaratának csak akkor tudott érvényt szerezni, ha magánhatalma meghaladta alattvalóinak hatalmát. Ezért országa kormányzatában tőle magánjogilag függő, földesúri hatósága alá tartozó és szolgálati kötelezettséggel hozzáfűzött személyekre támaszkodott ; ilyeneket állított a közigazgatás és hadsereg élére.»3 E leírás szerint tehát a patrimoniális királyságot jellemzi az uralkodó óriási, túlnyomó magánhatalma. Ő a legnagyobb földesúr, neki van a legtöbb szolganépe, magánalattvalója, több, mint az ország egész lakosságának együttvéve. Megsemmisítő hatalmával tehát háttérbe tud szorítani mindenkit. Intézkedéseiben nincs kötve alattvalói jóindulatához. Nem kell megkérdeznie 1 Bevezető részlet a szerzőnek a Magyar Tudományos Akadémia 1933. ápr. 3.-Í ülésén «Hűbériség és rendiség Magyarországon a XV. században» címmel bemutatott székfoglaló értekezéséből. 2 Pl. Eckhart F. : Bevezetés a magyar történelembe. Pécs, 1924 (2. fejezete : «A patrimoniális királyság))) s ennek német, francia, olasz, angol kiadásai. Asztalos M. — Pethő S. : A magyar nemzet története ősidőktől napjainkig. Bp. 1933. — Deér J. : A magyar törzsszervezet és a patrimoniális királyság külpolitikája. Kaposvár. 1928. — Váczy P. : A királyi serviensek és a patrimoniális királyság. Századok. 1927. 243. 3 Hóman B. : Magyar történet. I. 215.