Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 3-4. szám - Dr. Kamocsay Jenő : Platón állama és törvényei. Szolnok: Wachs nyomdai műint., 1932 [könyvismertetés]

34° KÖNYVISMERTETÉSEK Mártonffy számítása szerint ma 410 hatályos közigazgatási törvényünk van. Ezekből mindegy 310-et 25—30 törvényben össze lehetne vonni, úgyhogy ezeken felül legfeljebb 100 közigazgatási vonatkozású törvényünk maradna. Mártonffy munkáját a magyar jogszabálykiadványok tömör ismertetése, jellemzése, továbbá gazdag irodalmi repertórium egészíti ki. Martonyi munkája a közigazgatási bíráskodás elvi alapjainak, szervezetének, hatáskörének, valamint a bírói eljárásnak igen világos, rendszeres ismertetése. A szerző figyelemmel van a külföldi gyakorlatra is, különösen a francia intézményre, melyet a tökéletesen kiépített közigazgatási bírói rendszer ideális példájának tart. A magyar közigazgatási bíráskodás újabban tervbevett reformja kérdésében a szerző alig foglal állást, azonban fejtegetései s különösen külföldi példák alapján az olvasóban az a vélemény alakul ki, hogy alsóbbfokú közigazgatási birói fórumok szervezése helyett megfelelőbb volna a már meglevő közigazgatási intézmények kezében hagyni a panaszok alsóbb fokon való tárgyalását. Göbel József tanulmánya az egészséges közélet szempontjából sokkal fontosabb, mint címe szerint első pillanatban látszik. Az állami közigazgatás és közüzemek a szerző hiányos adatai szerint is közel 300 millió pengő értékű dologi szükségletnek kielégítéséről gondoskodnak. Ennek helyes elveit és mikéntjét igyekszik a szerző tisztázni, tehát az állami bevétel egy jelentékeny részének helyes felhasználását annak gyakorlati kérdéseit világítja meg. Sz. Gy. I Dr. Kamocsay Jenő: Platón állama és törvényei. Szolnok, 1932. Wachs nyomdai műint. 71 1. A szerző Platón két nagy társadalom- és állambölcseleti munkájának eléggé gondos és sikerült interpretációját nyújtja. Állambölcseleti felkészültségét főleg régebbi magyar kutatók : Concha, Pulszky, Somló műveiből meríthette. Egyébként világos és szabatos stílusa is néhol régies. Hiányát érezzük az óriási külföldi Platon-irodalom behatóbb tanulmányozásának. Klasszikus munkák tárgyalói számára ez fokozott követelmény, mert máskülönben sem a helyes értelmezéshez szükséges újabb filológiai eredményekről, sem pedig az újabb tudományos szempontokról nem vehetnek tudomást. Szerzőnk is az interpretált plátói gondolatokból csak ezt az erkölcshirdető jellegű tanulságot tudja levonni : «... az á (= állam) csakis a legmagasabb ethikai értékek szolgálatában, a tökéletes jó megvalósításában, vagy legalább is az erre való törekvésben érheti el célját». (4 1.) E sorok szubjektive bizonyára szerző lelkes és nemes idealizmusából fakadtak. Az állambölcseletben és politikában azonban a tökéletes jó, mint elvont eszme, nem ismeretgyarapító. Konkrét államtudományi belátásokra van szükség, amelyek