Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 3-4. szám - Bary József emlékiratai: A tiszaeszlári bűnper. Budapest, 1933 [könyvismertetés]

KÖNTVIS MERTETÉSEK 335 egy őrült lázálma lehet. A gettóból csak az imént emancipált zsidóság sajtóőrszemei, látva, hogy Magyarországon a bírói becsület, az ország tekintélye, a kormány hatalma, az ősi intézmények, mind-mind szabad prédájukká lettek, most már minden képzeletet felülmúló vakmerőséggel, gátat törve öntötték a gyalázatos hazugságoknak, ferdítéseknek felelőtlen gyanúsításoknak és büntetlen káromlásoknak hullámait a sajtóba, a külföldre, az egész vüág fülébe ! íme egy-két példa a rengetegből, milyen hangon és stílusban támadták a meg nem vesztegethető hatósági funkcionáriusokat. Az Egyenlőség «A rituális bünt csináló banda» cím alatt nyitott állandó rovatában november 12-én pl. így ír : oA Bakonynak nincs annyi vesszőfája, mint amennyi szükséges volna a tiszaeszlári vérvádat hazudó banda gazságainak ostorozására. A pimaszságok pocsolyájából merített fondorlatok egész özönével lepik el a szegény magyar nép elbolondítására alakított botrányt hajhászó ujságlepedőjüket, amelyhez a zsidókról rágalmazási hazudozásuk annyi undorító trágársága tapad. . . . S miért teszik mindezt? Azért, hogy azt, amit a könnyelműség orgiái közt élveztek, a fosztogatás vérengzései közt ismét megszerezhessék. A zsidók vagyona s nem vallása a szálka, mely kaján szemüket szúrja. Pénzt akarnak, hogy ingyen élhessenek és munkanélkül dőzsöljenek, bor és kártya mellett, a szabad szerelem ölelései között*. Ugyanez 1S83 január 7-én így ír : «Hát még mindig nem volt elég abból a gazságból, mely az igazságszolgáltatás csarnokát a prostitúció undok bűnbarlangjává tette, hol a törvények és a társadalmi élet tisztesség fogalmaival olyan szemérmetlen játékot űznek ; meddig hatalmaskodik még egy bűnbanda impertinenciája Magyarország alkotmányos vívmánya felett? Mikor lesz már vége a törvénycsavarás brutális erőszakoskodásának, mely ártatlanokat gyilkosokká bélyegez és a meztelenségével kérkedő bünt szabadságlevéllel látja el? Vagy örökké tartson az a szégyenletes komédia, melyet néhány gazember a néplázítás, vagyonrablás és földosztogatás céljából inszcenál? Meddig fog egy üresfejű siheder (ez a vizsgálóbüó. Szerk.) a közvélemény megmételyezéséből hasznot húzni és a becsület és érdem befeketítéséből tőkét vemi?» És a közvélemény hiába kiáltott védelemért, a bíró, ügyész hiába kért felhatalmazást sajtóperre, a rágalmak kivizsgálására : a kormány hallgatott. Már meg volt félemlítve. És mikor úgy látszott, hogy mégis csak végigvitetik ez a per a maga törvényes útján, akkor megtörtént a második gombnyomás : megállt a pénz, megfogyott a hitel és a zsidó világhatalom a kormány mellének szegezte a kivédhetetlen fegyvert : az államcsődöt. A pénz vándorolt kifelé az országból. A börzének nem fekete szom-