Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 3-4. szám - Bary József emlékiratai: A tiszaeszlári bűnper. Budapest, 1933 [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 333 Világüggyé tette maga a zsidóság azzal a hisztériás mohósággal, amivel rávetette magát, azzal az országhatárokon túlterjedő, nemzetiséget, állást, vagyoni helyzetet, civilizációs nívókülönbséget nem tekintő szolidaritással, amellyel egyértelmüleg — és akkor nálunk első ízben megmutatkozó, döbbenetes hatalommal — a ténvek letagadását, a vizsgálat diszkreditálását, elhallgattatást és megszüntetést parancsolt. Az egész világ zsidósága azonosította magát a tiszaeszlári, ismeretlen kolduszsidók ügyével és szinte megtiltotta a vizsgálat folytatását. Ha a zsidóság a helyszínre kiküldött tudósítóinak a jelentéseiből azt látta volna, hogy az ügy kétséges és ítéletre nincs elegendő bizonyíték, nem sokat törődött volna az egész perrel. Sajnos, nem így volt. Látniok kellett, hogy a dolog nagyon komoly : a bizonyítékok egyre gyűlnek, nincsenek megnyugtató alibik, sok elszólás történt, baj lesz, amit meg kell előzni az egész világ zsidóságának érdekében. És megindult a mentés. De olyan szerencsétlenül, hogy minden újabb esemény csak mindjobban kivilágította a sötétbe burkolt sarkokat. A megvesztegetések napfényre kerültek, a megfizetett tanuk belezavarodtak hazugságaikba és kiszolgáltatták megbízóikat ; az érdekeltek lapjainak elképpesztő sajtóhadjárata — aminek hangja, impertinenciája, táraadási stílusa ma teljességgel elképzelhetetlen — csak még jobban felrázta a már ébredező közvéleményt és végül a tiszadadai ál-hulla napfényrehozása, ami talán a legnagyobb baklövése volt az egész mentőakciónak — mind félelmesebb biztonsággal mutattak rá arra, hogy az eszlári zsidók bűnösek és bűnhödniök kell. A tiszadadai hullán kétségtelenül a Solymosi Eszter ruhái voltak, holott három orvos-szakértő, az egész falu népe, vizsgálat, boncolás megállapította, hogy az nem az Eszter teste. Szagtalan hulla volt, alig egy-két napja lehetett vízben, tüdővészben halt meg, 20—25 éves, szabad életet élő nőszemély volt, ápolt körmű, cipőviseléshez szoktatott lábán tvúkszemek, minden szőrzete leborotválva, rendetlen fogazatú, széles csípőjű Isten tudja kicsoda, de nem a fejletlen testű, rizskása fogazató, sovány kis paraszt cseléd, aki soha cipőt nem viselt, tyúkszeme sem volt és dologban durva kezeit sohasem maniküröztette. De a ruhák az övéi voltak és azoknak a ruháknak — külön — borzalmas hullaszaguk volt, azokat a 80 napos sírból ásta ki valaki, hogy idegen hullát öltöztessen beléjük. Mikor pedig a hatóság előkeríti a hirtelen eltűnt tutajosokat, akiknek úszó gerendái alól felbukkant a tiszadadai hulla, akkor a tutajosok és a zsidó tutajos-sáfár vallomásából kiderül, hogy a hullát útközben vették át meztelenül fuvaros zsidóktól és tiszadadánál, éjjel, két tiszaeszlári zsidóasszony adta át a csomagba kötött ruhákat, amikbe az utazó hullát fel kellett öltöztetni. * * * Amikor a végtárgyalás előrevetette árnyékát, ez az ügy7 bizony nagyon rosszul állott. Nem segített a gúny, az országnak a külföld előtt