Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1933 / 3-4. szám - Az Erdélyi Férfiak Egyesületének revíziós kiadványai. Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1933 [könyvismertetés]
KÖNYVISMERTETÉSEK 329 első — a közben lefolyt eseményeket figyelembevevő — sorozat, melyből a revízió ügyének való állását és problematikáját megismerhetjük. A revízió nem csak magyar ügy, hanem középeurópai kérdés azért és annyiban, mert a 1919-es békéken alapuló középeurópai helyzet e kevert fajú terület nemzeteinek békés együttműködését nem tudta megoldani. Célja viszont, mint Zakariás G. Sándor nagyon helyesen mondja : ((Magyarország történelmi határai között, népeinek megadva a politikai szabadság, a gazdasági jóllét, az egyéni kulturális fejlődés minden lehetőségét : a Duna-medencében betölthesse történelmi hivatását : Közép-Európa egyensúlyának fenntartását a béke érdekében». E célkitűzés valóra váltása ha elsősorban politikai feladat is, mégis széleskörű metodikát kíván meg. Ezeket a feladatokat az egyén, a társadalom, az állam, a tudomány számára frappánsan foglalja egybe Zakariás. Mai napig nincs kisebbségi tudományos intézetünk és Jakabffy Elemér Lúgoson megjelenő Magyar Kisebbségén kívül kisebbségi folyóiratunk. Legérdekesebb politikai tanácsa, hogy szervezzük meg Középeurópa elnyomott népeinek nemzeti emigrációit és mint demonstratív szervezetet tartsuk állandóan aktivitásban. A tanulmánysorozat ezután két részre osztható az egyes területi problémák megvilágításáról és a revízió jogi alapjairól szóló tanulmányokra. Flachbarth Ernő nagy jogi tudással megírt tanulmánya a trianoni szerződésnek jogi szempontból való semmiségét tárgyazza. Igen érdekes a fejtegetése, mellyel Millerand-féle kísérő levelet a trianoni békeszerződést kiegészítő szerződésnek minősíti. Tanulmánya tekintélyes részét a népszövetségi egyességokmány 19. §-a értelmezésének szenteli s azt a véleményét fejezi ki, hogy a revízió tekintetében a Nemzetek Szövetségének csupán kezdeményezési joga van, de maga a revízió a szerződő felek akaratától függ. Szerinte a 19. §-t a 26. cikk alapján kell módosítani s ez a revízió járható nemzetközi jogi útja. Igen érdekes Buza Lászlóval folytatott polémiája is. Az egyes területi problémáktól szóló tanulmányokat Asztalos Miklós nvitja meg Erdély és revízió című füzetével. A történelmi Erdély politikai hagyományainak és államformáló erejének űjjáéledését követeli. Az erdélyi kérdés szociológiailag is érdekes vonatkozásainak alapos összefoglalása ez a tanulmány. «A nemzethez tartozást nem nyelv, név, születés határozza meg, hanem az egyéni akarattól függő sorsvállaláso — írja és ez Erdélyben, de általában a történelmi Magyarország területén így is van. «A magyarság ma már nemzeti misszióját látja abban, hogy KözépEurópa számára példát mutasson a kevertfajú társadalmak belső békéjének az igénvek maximális kielégítésével járó megteremtésére)). Frank Ivo, a horvát jogpárt Budapestre emigrált vezére kifejti, bár a horvátok «ma a harcot kizárólag a nagyszerb törekvések ellen vívják, azonnal azok ellen is fordulnának, kik megakarnák gátolni a horvátok