Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - A mezőgazdasági telepítés kérdéseiről

A MEZŐGAZDASÁGI TELEPÍTÉS KÉRDÉSÉRŐL 11 Az a telepes, aki új gazdaságának megszerzésében saját tőkéjével vagy munkájával nem vesz részt, az első nehézségek felmerülésénél gyakran meginog s esetleg elhagyja telephelyét. Az anyagi hozzájárulás tehát nagyon fontos, bár a nincstelen mezőgazdasági munkásoknál az anyagi hozzájárulás kérdésének megoldása külön probléma : a telepítésben való részvételt ezek számára az államnak kell majd hitelműveletek segítségével lehetővé tenni. 2. A telepítés céljaira felhasznált birtokok a) gazdasági vezetőit és b) cselédségét is telephelyhez kell juttatni (lehetőleg helyben), ha azok a település általános feltételeinek megfelelnek. 3. Az uradalmi mesteremberekről különösen falutelepítésnél gondoskodhatunk iparos telephelyek alakításával. 4. Nem újság az, hogy Amerikába vándorolt földműves népünkből sokan hazajönnének, ha földhöz juthatnának. Amerikából hazajött — s ott sikerrel dolgozott — földműveseink a múltban is gyakran hoztak magukkal életrevalóságot, élettapasztalatot, üzleti ügyességet és pénzt is. Telepítési akciónknak ezt a célt minden erővel elő kellene mozdítania. 5. Eddig a telepítéseknek csaknem kizárólag a földművelő népesség sorai közül kikerülő emberanyagáról beszéltem. De az állás nélküli fiatal magyar értelmiség sorsáról is részben az új magyar telepítés keretein belül kell gondoskodni. Túlbürokratizált állami és társadalmi életünkben mindenki a magyar államtól vár állást, munkát, kenyeret. Az önálló kereseti pályáktól való idegenkedés már-már oda vezetett, hogy független középosztályról alig beszélhetünk. Pedig az egyetemekről és az egyéb főiskolákról a diplomás ifjaknak egyre új tömegei tódulnak ki, kiknek a régi sablonok szerint nem tudunk jövőt biztosítani. Elő kell készítenünk azt a megoldást, hogy fizikailag és lelküeg is arra alkalmas fiatalságunkat önálló mezőgazdasági vállalkozókká neveljük. A kérdés persze nem könnyű. A tanult fiatalságnak nagyobbak a kulturális igényei, mint az egyszerű földmíves telepesnek. Az intelligens fiatalság telepítését bizonyára városok közelében : kertgazdaságok, gyümölcsösök létesítésével oldhatjuk meg legjobban. Más persze a speciálisan mezőgazdasági kultúrájú fiatal ember készsége, avagy akár a mérnöké, mint a jogászé, orvosé, stb. Előbbieket vidéken, utóbbiakat városok szélén juttathatnók annyi földhöz, amiből egyelőre legalább szerényen megélhetnének és később is ez a gazdálkodás lehetne existenciájuk mellékbázisa. A telepítéssel kapcsolatban sok munkaalkalmat biztosíthatnánk egyébként is a fiatal intelligenciának. Az új falvakban községházak, iskolák, templomok épülnek. Jegyzőkre, tanítókra, papokra lesz szükség; a szaporodó