Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - A mezőgazdasági telepítés kérdéseiről

8 ALBRECHT KIR. HERCEG financiális és presztizs-szempontokból, sajnos, eddig nem pártolták. A már kialakult központoknak községekké való átalakulását a telepítő programúinak kell tervszerűen előkészíteni. Falu-telepítéseknél a gazdasági élet harmóniája érdekében persze bizonyos munkáscsoportokat és iparosokat is kell földhöz juttatni. És gondoskodni kell arról, hogy közlegelő és az erősödő törpeüzemek fejlődésének és a jövőben fellépő igények kielégítésének biztosítására megfelelő, ki nem osztott földterület is álljon rendelkezésre, amelyet egyelőre a tehetősebb gazdák bérelnének. Vannak vidékek, ahol a telepítés legcélszerűbb alakja a tanyarendszer. Németország és az északi államok telepítő politikájában ez a rendszer nagy szerepet játszik. A tanyás gazdálkodásnak gazdasági és üzemi szempontból sok előnye van, ha belőle a kulturális és közlekedési hátrányokat kiküszöböljük. Különösen az alföldi nagy agrármunkásközségek települő lakói részesítenék előnyben a tanyatelepítést. Csatlakozó telepítésen a községnek telepítés útján való folytatását vagy kiegészítését értjük. Ez szervesen csatlakozik valamely község már meglevő házaihoz. Ha az adóhátrálékok fejében telepítés céljaira igénybe vehető földterületek állanak majd rendelkezésre, azok valószínűleg olyan kistérjedelműek lesznek, hogy rajtuk önálló új községeket nem létesíthetünk. A csatlakozó telepítéssel azonban alkalmasint a törzsközségek törpebirtokait is kiegészíthetjük. Nem szorosan vett mezőgazdasági telepítés ugyan a városszéli telepítés, de megemlítem, mert az utóbbi időben nálunk is sokat foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A városszéli telepítés az intenzív kisgazdasági kertészeti termelés felé jelent fokozatot. A városmenti kerti telepek célja kettős lehet. Egyrészt az ipari munkásságot juttatjuk így kis parcellákhoz, másrészt az intelligenciának nyújtunk módot arra, hogy naturalgazdaságot is folytathasson. Az egyes városszéli telepek nagysága szerint négyféle telepítés alakult ki. Legkisebb az %-holdas, amely a még munkába járó munkáscsalád részére jelenti azt, hogy bizonyos élelmiszereket saját maga állíthat elő. A y2- és egyholdas kertgazdaság már alkalmas arra, hogy azon kerti, gyümölcs- és kisebb állattenyésztési kultúrákat folytathasson a telepes és azok egy részét a piacon értékesítse. A legnagyobb a 4 holdas városszéli telep, amelynél már teljesen a gazdaságból tartja fenn magát a telepes. A városszéli telepítési akciókba az állásnélküli diplomásokat is be kellene vonni.