Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 3-4. szám - Hornyánszky Gyula emlékezete (1869-1933)

166 HUSZTI JÓZSEF képviselő személyekről. Ezt a harcos Hornyánszkyt látom egyetlen sziklatömbből faragottnak, mert legjellemzőbb vonásai, noha egyébként igen tanulságos fejlődésen ment át, tudományos pályafutásának évtizedei alatt alig változtak. Ritkaság egy ennyire gazdag és — felületesen nézve — ennyire szétágazni látszó tudós életműben az a szigorú lelki egység, mely — a leglényegesebb vonások szemszögéből nézve — Hornyánszky esetében minden nehézség nélkül megfigyelhető. S a jellembeli lényeges vonások mellett — ezt a megállapítást már most előlegezhetjük — döntő szerepet játszik nála az a szociológiai szemléletmód, amelynek figyelemmel kísérése ez alkalommal legfőbb feladatunk lesz : könnyű lesz rámutatnunk, hogy ennek az egyébként is átfogó szempontnak mindenütt jelen valósága mennyire hozzájárul Hornyánszky élete műve eszmei egyöntetűségének biztosításához. A 26 éves Hornyánszkynak 1895-ben jelent meg A classica-philologia mint történetírás c. történetbölcseleti értekezése.1 Nem ez az első nyomtatásban megjelent munkája, amennyiben előzőleg már írt egy nagyobb tanulmányt Pindarosról2 s egy másikat Thukydides és a szofisták kapcsolatáról.3 Mégis az igazi elsőszülöttnek a terjedelmes történetbölcseleti értekezést tekinthetjük elsősorban azért, mert ebben már — in nuce — valóban megtaláljuk a későbbi Hornyánszky legjellegzetesebb vonásait. Az a programm, amelyet ez alkalommal kifejtett, érvényben maradt számára egész későbbi tudós pályája folyamán. Sőt — amint ez fiatal tehetségeknél jellemző módon nem egyszer előfordul — a meginduláskor először tisztázott, az önmaga előtt is felfedezésszámba menő programmnak messzenyúló perspektívájától mintegy megmámorosodva azt annyira tágasnak, annyira sokat markolónak méretezte, hogy a megvalósítás szükségszerüleg nem férhetett bele egyetlen tudós pályának akármilyen gazdag tartalomra berendezett kereteibe sem. E programm alapos ismerete nélkül a későbbi Hornyánszky megértése hiányos lenne, éppen ezért kissé részletesebben kell vele foglalkoznunk. Az értekezés — mint mondani szokták — egyáltalán nem olvastatja magát. A beléjük gyömöszölt tartalomtól, az eszmék és célzások zsúfoltságától egyensúlyukat vesztett körmondatok úgy torlódnak egymásra, mint az ősi ciklopszfalak csiszolatlan, kötőanyag nélkül egymásra hányt kövei. Hornyánszky, bár írói készsége idők folyamán sokat fejődött, később sem becsülte sokra az írásnak mesterségbeli részét : a csiszoltságot, a simaságot biztosító apró műfogások nem nagyon érdekelték őt, aki elsősorban 1 A classica-philologia mint történetírás. Történetbölcseleti értekezés. Bpest, 1895. (Ehhez előtanulmányként megjelent az Athenaeum 1894-i évfolyamában : A classica-philologia, mint társadalom-tudomány.) 2 Pindaros. Tanulmány. Bpest, 1891. 3 Thukydides és a sophistika. Szabadka sz. kir. város községi főg. értesítője az 1891/92. tanévről.