Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - Gávai Gaál Jenő: Nemzetgazdasági és szociálpolitikai válogatott tanulmányinak újabb rendszeres gyűjteménye. I. kötet. Budapest, 1932 [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 135 kenységben, a kisemberek csoportosításában látta az üdvöt (Beöthy Ákos id. m. 319. lap). Széchenyi arisztokratasága és vagyonára hivatkozása nemcsak Kossuthtal, de Deákkal szemben is kiütközik. Míg a «HiteL>-ben a váltó mellett küzd, később, mikor Deák az általános elszegényedés miatt panasz­kodik, ezt nem a kedvezőtlen mérlegnek, de a váltó behozatalának tulaj­donítja. Mikor Széchenvit Mosonban követté választják, beszédet mond, melyben kiemeli, hogy ő mint független s az ország egyik legvagyonosabb embere küzdeni fog a népszerűség, valamint a hatalmasok kegyének kere­sése ellen (Beöthy Ákos id. m. 394. lap). Az 1847/48-i országgyűlésen az adó ügyében Széchenyi odaveti Kossuthnak, hogy «az országban kétféle ember van, egyik, ki csak lármázik az adó mellett, a másik, aki valósággal fizetni fog» (Széchenyi István gróf Naplói 534. lap). Míg a «Stáohum>>-ban egy sommás törvényjavaslattal akarja az ősiségét eltörölni, az 1847/48-i országgyűlésen nagyon sok meggondolnivalót lát az ősiséggel kapcsolat­ban. Aggályoskodik, hogy ha az ősiség eltörlésével a földbirtokot mobili­záljuk, az idegen kézre kerülhet. Röviden : a 40-es évek Széchenyije kény­telen harcolni a 30-as évek Széchenyije ellen s ezzel visszakanyarodik az arisztokráciához, mely most már — egyesektől eltekintve — szemben áll a köznemességgel. Amit az arisztokrata Széchenyi kezdett, azt a köz­nemesség folytatja s juttatja diadalra 48-ban. Ma is egy reformkorszak küszöbén áUunk, mely némüeg hasonlít a 48-at megelőző időkhöz. A reformot rendszerint mások szokták előkészí­teni és mások szokták megvalósítani. Ahhoz főleg szellemi képesség, ehhez inkább cselekvő erő szükséges. Széchenyiben a szellem, a bölcselkedés volt túlsúlyban. Látta a hibákat és izgatott az azokat eltörlő reformok mellett. De környezete, főleg az arisztokrácia hölgyei őt szemben is forradalmárnak nevezték. Hiába védekezett azzal, hogy az ódon épületet tisztogatni, tata­rozni kell (Beöthy Ákos id. m. 457 lap). A reformátor bizonyos mértékig mindig kénytelen általánosítani és túlozni. Ezt vetette Széchenyinek sze­mére Dessewffy József gróf a «Taglalat»-ban. A reformátor akkor is politi­kumot csinál, ha gazdasági kérdéseket tárgyal. A «Hitel» elsősorban nem gazdasági, hanem politikai írásmű, dacára, hogy Széchenyi azt inkább nem politikainak szánta. Tudta ezt Széchenyi is, de éppen az volt a politikum egész fellépésében, hogy a politikában meg nem oldható kérdéseket gazdasági térre vitte át, mert remélte, hogy ebben a köntösben inkább sikerül a refor­mokat megvalósítani. Széchenvi idejében a földesúr és jobbágy közti viszony rendezése volt különösen kényes kérdés. Az örökváltság volt akkor az a gyúanyag, amitől féltették az egész társadalmi rendet. Széchenyi erre vonatkozó reformeszméi akkorában az ellenzék szemében demagógiának számítottak. Ma a latifundium és a birtoktalanok kérdése hasonlít ehhez. Aki e kér­dés megoldását szorgalmazza, azt ma épúgy ellentétet szítónak bélyegzik,

Next

/
Thumbnails
Contents