Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - Az 1930. évi népszámlálás. I. rész. Demográfiai adatok községek és külterületi lakott helyek szerint [könyvismertetés]

1x8 KÖNYVISMERTETÉSEK Az elmúlt évtizedben a belügyi kormány több ízben próbálta a községek terén a racionalizálást, az apró, életképtelen vagy egybenőtt községek egyesítését, másrészt a túlnagy külterületű községek határaiból a kialakult, fejlődő gócpontokból új községek szervezését. Mindkét irányú akció meglehetősen lanyhán indult meg s később egészen elakadt ; ennek megfelelően az eredmény is gyenge. A két népszámlálási kötet összehasonlítása alapján 75-re tehető az egyesítések folytán megszűnt községek száma s 17 új keletkezett, beleértve az idén önállósult Mátyásföldet és Pusztaszert is. A most újra meginduló racionalizálás feladata lesz a tanyavilág életképes pontjait a további fejlődést elősegítő önálló községi szervezethez juttatni s másrészt a törpe községeket megszüntetni. Még most is nagy számmal van 200-nál kevesebb lakosú község s öté a száz alatt marad (a legkisebb Geregye, 78 lakossal). Az ilyen apró községek fenntartása sok felesleges kiadást okoz ; egyik-másiknak legegyszerűbb háztartási szükségletei is az állami adóalap 800%-ára rúgnak s minthogy ily nagy pótadót el nem bírnak, az államnak kell segélyt adnia. A racionalizálásnak kell majd megszüntetnie azt az állapotot is (valószínűleg egy új községi típusnak, a mezővárosnak megalkotásával) hogy ma 4 megyei városunk van 7—8000, viszont 8 nagyközségünk 20.000-nél több lakossal ; három nagyközségünk (Pestszentlőrinc 30.611 l., Békés és Törökszentmiklós) népesebb, mint a törvényhatósági jogú Baja város (27.935 1.). Népünk propagatív ereje — mint általában Nyugat- és Középeurópában — csökkenőben van. A lefolyt évtizedben a természetes szaporodás 9-6%-ot tett ki (a háború előtt kb. 12%-ot). Ha a városok, különösen pedig a főváros és a vidék adatait szétválasztjuk, kitűnik, hogy a falusi lakosság szaporodása ma is teljesen kielégítő (12-6%), ellenben a városi elem rohamosan közeledik ateljes meddőség felé. Törvényhatósági jogú városaink természetes szaporodása 20 év alatt 7'3%-ról 2-i-re, magáé Budapesté az 1910. évi 9%-ról és az 1920. évi 0'9-ről o-i-re süllyedt. (Nagy-Budapesté sem sokkal kedvezőbb : 1*4%). Valamennyi városunk szaporodási aránya 3-8% a falu 12-6%-ával szemben. Azok a városok, amelyekben a szaporodási arány a 6%-ot eléri, mind erős agrár- vagy munkáslakossággal (Salgótarján 11*5) bírnak. Vannak már — sajnos — olyan városaink is, amelyekben a halálozások száma nagyobb, mint a születéseké (Szekszárd —5-4, Balassagyarmat —5, Gyula —3*9, Pécs —o-6, Baja és Kaposvár —0-2%), bár e helyeken a kedvezőtlen eredményt kétségtelenül a kórházakban elhalt vidékiek is befolyásolják. A természetes szaporodás intenzitása szempontjából a mai területen négy területcsoportot különböztethetünk meg. Legszaporább az északkeleti rész, élén Szabolccsal (20«5%) és Szatmárral (187%) ; ezt nyugat felé egy, valamivel mérsékeltebb fejlődésű öv veszi körül (Zemplén 15-3, Abauj-Torna 14-5, Borsod 13-9, Hajdú 13-3, Bihar 13-2). Az Alföld és az Észak többi része nagyjában a vármegyei átlag (11-5%) körül ingadozik (csak Békésé alacsonyabb 9%-kal).