Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - Sebess Dénes dr.: Magyar agrár-evolúciók (1902-1932) 26 agrártanulmány. Királyi Egyetemi Nyomda kiadása, 1932 [könyvismertetés]

Il4 KÖNYVISMERTETÉSEK a kiváló bosnyák történetíró, fiókjában. Ezeket egyszerűen lenyomatták, az emlékkönyv szerkesztéséből azonban mind Nametak Aliját, a Novi Behar szerkesztőjét, mind Kresevljakovicot kizárták ! A névtelen szerkesztőség azután a legnagyobb horvát muzulmán költő, Basagic Savfet bég egy tanulmányát kizárta az emlékkönyvből, mert Husrevet horvátnak nevezte ! Egyáltalán ez a szó, hogy «horvát» kigyomláltatott minden cikkből. A névtelen szerkesztőség szép számmal kitenyésztette a sajtóhibákat, elfelejtett tartalomjegyzéket adni a könyvhöz (!), melyet szégyenletesen dísztelen formában nyomatott ki. (Hrvatska Revija 1932, 770— 782. 1.). Hogy az emlékkönyv így is értékes, arról a szerkesztőség igazán nem tehet. A könyv harminc cikket tartalmaz. Közülük 17 való Kresevljakovictól. A muzulmán szerzők mellett 3 keresztény is van. Ghazi Husrev bég 1480-ban született Szerezben. Atyja, Ferhad bég, előkelő bosnyák főnemes volt, valószínűleg bogumil vallású, aki felvette az iszlámot. Felesége Seléuka, II. Bajazid szultán leánya. Ferhad bég eleste után (1486), a kis Husrev Sztambulba került és a császári hercegekkel együtt nevelkedett. Először a Krim-félszigeten szolgált., azután visszakerült a Balkánra. Nándorfehérvár eleste után (1521) a szultán saját kérelmére Bosznia élére állította. Mint bosnyák szandzsák-bég résztvett a törökök különféle hadjárataiban. A többi közt a mohácsi csatában is kitüntette magát. 1541-ben halt meg Sarajevóban és a Begova dzamija közelében emelt türbében van legjobb barátjával, Tardic Ghazi Murát béggel együtt, eltemetve. Husrev bég nem mint hadvezér a legnagyobb. A bosnyák történelembe elsősorban mint államférfiú írta be a nevét. Amikor a török hódítás nyomán a bogumil vallású horvátság felvette az iszlámot, Husrev, kinek ereiben török és horvát vér egyesült, adta meg szűkebb hazájának azt a szervezetet, melyben ez a török uralom négyszáz esztendeje (1463—1878) alatt élt. A török Boszniát nem tartotta hódított területnek, hanem török földnek, melyet az ő nevében többnyire bosnyák muzulmánok kormányoztak. A nagy Ghazi nevéhez fűződik Bosznia aranykorának (1528—1697) kezdete. Husrev bég meggyökereztette Boszniában a hatalmas muzulmán kultúrát, mely ott nemzeti jelleget nyerve, a történelem nagy viharait átélte s töretlen erővel ma is tartja magát. Ez elsősorban a Ghazi hatalmas alkotásainak, a Begova dzamijának, a Kursumlijának nevezett medresának (muzulmán közép- és főiskola) és fejedelmi alapítványainak köszönhető. Alapítványai mind a mai napig saját maguk tartják el magukat. Az emlékkönyv túlnyomólag ez alapítványok és az alapítványokból emelt intézmények történelmével foglalkozik. A részletek alig érdeklik a magyar közönséget, mi csak néhány feltűnőbb mozzanatot emelünk ki. Spaho Fehim effendi, a legkiválóbb bosnyák turkologusok egyike, török eredetiben és horvát fordításban közli a Ghazi vakufnamáit (alapítóleveleit}, megállapítva róluk, hogy az akkori török stílus remekei. A Ghazi