Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - Dr. Rudolf Lóránt: A munkanélküliség problémája. Berlin, 1931 [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK Az emberi munka nem csak alanya kulturális haladásunknak, hanem tárgya kutatásainknak és szociális gondoskodásunknak is. A mai idők tragédiája, hogy munkánkat nem részesíthetjük abban a gondoskodásban, amelyet az igényelhet. A társadalom és az állam puszta erkölcsi munkakövetelése nem elegendő. Mindkettő kötelessége, hogy a változtathatatlan munkasorsot minden munkás számára elviselhetővé tegye. h. m. r Dr. Rudolf Lóránt: ,4 munkanélküliség problémája. Berlin, 1931. Szociológiai irodalmunkat értékes munkával gyarapította ez a tanulmánv. Szerzőnk két részre osztja fejtegetéseit. Először a munkanélküliség okait vizsgálja, azután az orvoslás különféle módjaival foglalkozik, anélkül azonban, hogy ezzel a problémát határozottan megoldottnak tekintené. Rámutat arra, hogy korunk világosan megcáfolta Malthus tételét. Élelmiszer és a nyersanyag belátható időn belül szinte korlátlan mennyiségben fog az emberiség rendelkezésére állani, az emberszaporulat pedig munkaerőszaporulat is, mely mindig több nyersanyagot tud feldolgozni. A proletár bérmunkások szaporulata azonban csak akkor találhat munkát és megélhetést, ha a javaknak általuk termelt, de el nem fogyasztott feleslegét a birtokosok el tudják fogyasztani. Ez pedig attól függ, hogy a birtokosok számának és igényeinek növekedése arányban áll-e a proletárszaporulattal. Tőkegazdagabb társadalomban természetesen nagyobb munkásszaporulat találhat megélhetést. A közvetlen fogyasztásra szolgáló, improduktív javak mind olcsóbbá tételével azonban időnkint beállhat az a helyzet, hogy a nagy felesleget a birtokosok már képtelenek elfogyasztani. Az ily módon munka nélkül maradtak számára csak az improduktív javak új fajtájának termelése tud új munkaalkalmat teremtem. Szerzőnk itt behatóan megvilágítja a gazdasági kapcsolatok bonyolult rendszerét, a produktív és improduktív javak termelésének összefüggését, a konjunktúrák, dekonjunktúrák és gazdasági krízisek különböző fajait. Rámutat arra is, hogy a piaci hatalmasságok és monopolisztikus helyzetük miatt mesterséges lesz az áralakulás, úgyhogy nem fejezi ki többé a kereslet és kínálat igazi viszonyát és nem irányíthatja a termelőket. A munkanélküliség orvoslásának egyik eszköze a munkabérek leszállítása, amit azonban a köznek kell pótolnia különféle szociális intézményekkel. Kívánatos továbbá, hogy a vállalkozó konjunkturális nyereségéből a munkás is részesüljön és így tartalékolni tudjon az alacsonyabb dekonjunkturális munkabérek idejére. A munkanapok csökkentése esetén pedig gondoskodni kell arról, hogy a munkás szabad idejében otthon magának termelhessen. Segíthet a bajon a szükségmunkák tervszerű megszervezése is. A közmunkákat épen ezért a dekonjunktúra idején kell végeztetni, nem pedig a konjunktúra alkalmával, amikor a legdrágább és csak a keres-