Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 1. szám - Az asszimiliáció problémája és a szórványvédelem jelentősége a kisebbségi életben

AZ ASSZIMILÁCIÓ PROBLÉMÁJA 47 nyújtanak példát a «Grenzminderheiten» elnevezéssel ellentétes «Schicksalsminderheiten>> megjelölésükkel.) Azonban úgy a politikai, mint a kulturális faji tendencia a népben, nemzetiségben felébreszti, illetőleg ébren tartja az "egység érzetét», a népi közösségbe tartozó minden egyén nyilvántartásának kötelezettségét és azt a törekvést, hogy a nép vagy nemzetiség elsődleges stádiumban pusztán érzelmi kapcsolatot jelentő «eszmei egységét», illetőleg ennek erélyét csökkenni ne engedje a faji cél munkálására hivatott «tömegek» számának és akcióképességének redukálásával. A népek, nemzetek élete ugyanis sokkal komplikáltabb, minthogy számukra a jelen érdeke bírna egyedül végelhatározó fontossággal. A jelen mind időben, mind térbelileg csupán átmenetet jelent számukra, melyet egy nagyobb — de egyelőre ismeretlen — fejlődésbe akarnak beilleszteni. A népekben élő optimista történelmi hit parancsszava szerint multat, jelent, közeljövőt feláldozva biztosítani kell a «végső» formákban kijegecesedö távol jövőt, de mivel ezt a fejlődés mechanikája s az ido juttatják megvalósuláshoz, — s így ezek megalkotásánál tudatosan közreműködni még nem lehet — a tartalomra, az anyagra, magára a népre, mint tömegre és mennyiségre kell fordítani minden figyelmet, mert a nemzetekben, népekben élő familiáris érzés képtelen megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy «utódja)), azaz más egyedekben élő saját maga létét és «egyenjogúságát>) a jövő számára biztosítva ne láthassa. Ma minden politikai jelszó, titkos és nyilt diplomácia, modern nemzetközi jogi elmélet ezt a célt van hivatva szolgálni. A kisebbségi jogvédelem sem kivétel ez alól. Ennek középpontjában éppen úgy az asszimiláció problémája áll, mint ahogy ugyanez a törekvés képezte a nemzetiségi kérdés tengelyét is. De a világháború előtti és utáni nacionalizmusban mi mégis lényeges eltérést látunk. A szörnyű kontinentális gazdasági krízis, az állandóan fenyegető bolsevizmus és az ezek alapján problematikussá vált nyugati, keresztény kultúra sorsa mind olvan jelenségek, melyek parancsoló erővel mutatnak rá az európai ellentétek kiküszöbölésének szükségességére és arra, hogy kontinensünk csak úgy tudja további vezető szerepét és kultúráját megőrizni, ha a politikai ellentétek megszűnésével fokozottabb mértékben fog egységére és egységes hivatására feleszmélni. Új nacionalizmus kialakítása vált tehát szükségessé akkor, mikor ily módon az európai politikai szellem államkereteken felül kezdett látni és gondolkozni, egy olyan kultúrnacionalizmus szükségessége nyomult parancsoló erővel az előtérbe, mely a faji öntudat kimélyítése mellett is nagyobb, a mainál sokkal odaadóbb és őszintébb indulattal hajlandó szolgálni a nemzetközi együttműködés ügyét. Mikor tehát bebizonyosodott, hogy a nacionalizmus nagy kultúr-