Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 1. szám - SZOCIOLÓGIAI MEGJEGYZÉSEK A MAGYAR BANKKÉRDÉSHEZ

44 MÓRICZ MIKLÓS lános bankszellemmel. A közösségeknek rendkívül nagy erejük van arra, hogy renitens tagjaikat a köteles hűségre megtanítsák. Ennek a közös szellemnek a bankok köreiben a TÉBE, a Takarék­pénztárak és Bankok Egyesülete a letéteményese. Mint a magyar érdekképviseletek általában, ez sem abban látja a feladatát, hogy valamilyen egységes közösségi szellemet juttasson kifejezésre, amely­ben a tagok érdekellentétei is harmonikus együttműködésben oldód­nak fel, hanem inkább abban, hogy az öt-hat vezető tag felfogását igyekezzék közszellemmé tenni. Ugyanakkor a TÉBE az államhata­lom felé a bankszervezet védekező szerve, a nagyközönség felé pedig bizonyos népszerűsítő szolgálatot végez a bankok érdekében. A TÉBE a vidéki intézetek régi érdekképviseletét is magába olvasztotta. Ennek valóban nem is volt már létjogosultsága, ha független tagjai tényleges tőkeerejét tekintjük. De 307 intézet még mindig joggal tarthatna számot arra, hogy saját fóruma legyen, ahonnan legalább némi kis ellentállást kifejthetne a túlságos centralizmussal szemben. A magyar hiteléletnek azzal az ágával szemben, amelybe a bankok és takarékpénztárak tartoznak, az állami felügyelet jogát részben közvetlenül a -pénzügyminisztérium, részben pedig a Pénz­intézeti Központ látja el. A hitelügyeknek a pénzügyminisztériumhoz történt beosztása nem volt szerencsés gondolat és nem felel meg annak az érdeknek, amelynek e tekintetben meg kellene nyilvánulnia. A pénzügyminisztériumnak, amely az állami és az önkormányzati élet anyagi feltételeit irányítja és harmonizálja s amelynek ügykörébe tartozik, hogy a hiány fedezéséről hitelműveletek formájában gondos­kodjék, nem lenne szabad a hitelszervezettel szemben felügyeleti hatóságnak lennie. Itt az állam központi szervezésében olyan hibával állunk szemben, amit az összeférhetetlenség egy nemének kell mon­danunk. A pénzintézeteknek szervesen a kereskedelemügyi miniszté­riumhoz kellene tartozni, amelynek viszont már régen túl kellene lennie azon, hogy egészen szűk értelemben vett kereskedelmi, köz­lekedésügyi és ipari minisztérium legyen. Csak ez a helyes beosztás biztosíthatná azt, hogy a pénzügyminisztérium az országos hitel­szervezetet nem kezeli egyszerűen hitelforrásként. A Pénzintézeti Központ szervezete szerint átmenet az érdek­képviselet és a hatóság között. Hatósági jogai elsősorban az intézetek ellenőrzésére vonatkoznak, azonban az első kúriába tartozó, tehát a legnagyobb intézetekre a revizió joga nem terjed ki. Ez már nálunk is megbosszulta magát, de ha ilyen sajnálatos eset nem fordult volna elő, akkor is elfogadhatatlan az a felfogás, amely a tisztesség kérdését a nagysághoz köti. Minél nagyobb egy intézet, annál nagyobb nyuga­lom lehet számára az, hogy állandó revizió alatt áll, vagyis hogy a felelősséget arra hivatott szervvel oszthatja meg. Vezető bankjaink

Next

/
Thumbnails
Contents