Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 1. szám - A politikai érzületek szerepe a mai társadalomban. Első közlemény

A POLITIKAI ÉRZÜLETEK SZEREPE A -MAI TÁRSADALOMBAN 21 teljes áthatására irányul. Az előbbi már megállhat tevékenységében azon a ponton, ahol a gátló motivumok leszereltetnek, pl. egy vásárlás érdekében kifejtett propaganda csak arra törekszik, hogy az illetőben egy motivumot ébresszen fel, a vásárlás kedvét és ez az egy ne gátolja a többi motivumot. Attól, aki «propagandát» fejt ki, pl. egy ügynöktől, még nem kívánjuk meg érzületeinek teljes tisztaságát, a propagandát kifejtő lehet tisztán fizetésért dolgozó ember s ezért az anyagi beállítottságért őt meg nem ítéljük. Egészen más a misszió. Ez nem csupán egy új motivum meggyökereztetésére törekszik, vagyis valakinek egy cél érdekében való megnyerésére, hanem lényegesen többre, arra, hogy egy egész személyiséget hasson át. A missziót teljesítő már nem lehet pusztán ((ügynöke)) valakinek, pusztán fizetett ember, hanem neki is ott van a teljes személyisége a vállalt ügy mögött. így spontán érzületből cselekszik. Lenéznők azt a misszionáriust, aki tevékenysége rúgójául azt hozná fel : végre is meg kell valamiből élnem. A misszió nem motivumtákolmányra törekszik, mint a propaganda. Ez utóbbi nem törődik a személyiség mélyével, mert számára a cselekvés a fontos, az ügynök a vásárlás ténylegességét propagálja. Ezzel szemben a misszió szinte fázik a korai sikerektől, számára az a fontos, hogy másvalakinek a személyiségében végre is egy érzület verjen szilárd gyökeret. Igen jellemző, hogy a modern társadalomban többnyire csak propagandáról esik szó. A propaganda, ha üresen maradó jelszavakat tömegesen is terjeszt, nem akar már igazi mélységi hullámot teremteni az emberek lelkében, számára elégségesek a felületi hullámok is. Innen van a mai tömegkultúra verbalizmusa, az üres szókultusz túlsúlya. A propaganda jelszavai nem kapcsolódnak spontán egyéni korélményekkel oly gyakran, mint elképzeljük. így keletkeznek látszat-érzületek.1 Az ilyenek már nem is igen szülnek erőteljes akaratot. A teljes, személyes akarás valóban a miénk, egész énünk heve rajta csüng. Ezzel szemben a propaganda jelszavai által életre keltett akarás csak mesterséges termék bennünk, érezzük, motívumaink nak tartjuk, mint a hithirdetést, van társadalmi, politikai misszió is ; 2. szűkebb fogalomnak tartjuk, elválasztjuk a propagandától, avagy éppen a kényszerítő cselekvésektől. Ha pl. ilyent olvasunk (adatok Wolkenberg A. A kath. világmisszió c. nagy munkájában, 1928 bőven találhatók, így az 502. lapon) : a pogány lappok «missziózására» intézetet alapítottak «és I. Frigyes börtönbüntetés terhe alatt parancsolta meg (!) minden lappnak a templombajárást és az Úrvacsora vételét», akkor ezt nemcsak, hogy missziónak, de még propagandának sem tekinthetjük. 1 Pfánder is szól «unechte Gesinnung»-ról, de ez nála egyéni beállítódás, nem társadalmi tény.