Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 3-4. szám - ADÓTEHER ÉS TÁRSADALMI TAGOZÓDÁS

ADÓTEHER ÉS TÁRSADALMI TAGOZÓDÁS. A magyar képviselőház az idén május 13-án arra szólította fel a pénzügyminisztert, hogy adóstatisztikát terjesszen elő. A miniszter e határozatnak már július 15-én eleget tett s most itt van előttünk az 1929—1931. évi adóstatisztika. A két időpont olyan közel van egymáshoz, hogy nyilvánvalóan nem a mű igazodott a határozathoz, hanem az indítványt tették fel a már kész felelet szerint. Az ilyen játék sohasem kelt bizalmat az így megszülető művekkel szemben, de ettől ez a jelentés még lehetne jó is. Nem most kell felfedezni az adóstatisztika elveit és nem most kell kiformálni módszereit. A magyar szakembereknek sok kitűnő példa áll e tekintetben rendelkezésére. De ha a cél világosan áll előttünk, mintaképekre sincs szükségünk, hogy munkánkat jól végezzük el. Az adóstatisztika célja és feladata az, hogy megmutassa, mint valósul meg az életben a törvényhozásnak közteherviselési, többé-kevésbbé az íróasztalok mellett kigondolt politikája. Ha ez az adóstatisztika megfelel a maga céljának, akkor meg kell belőle ismernünk, hogy a közterhek milyen arányban vannak a teherviselő erőhöz, hogy mint alakul ez a viszony a társadalom termelő rétegei szerint, mint alakul a teherbíró erő fokozatai szerint, hogyan módosul az ország földrajzi és közigazgatási egységei során. De a jó adóstatisztikának — s a parlament is nyilván ezért kívánta az adóstatisztika beterjesztését — az adópolitika hibáinak felismerésére s így a szükséges reformok előkészítésére is módot kell adnia. Ezért mondhatjuk, hogy minden adóstatisztika annyit ér, amennyire át van szőve társadalomrajzi elemekkel a közteherviselés szempontja szerint. Nézzük meg, mennyit ér Korányi adóstatisztikája. I. Az adófizetők száma. Az adóstatisztikával a valóságos teherviselésre kell világot vetnie, tárgya tehát elsősorban az adófizetők köre. A mi statisztikánk azonban csak az adókötelesek adatait tárja fel, mert nem az adófizetés, hanem az adókivetés adatait közli. Ez nagy különbség és elegendő arra, hogy e művet a statisztika jellegétől megfossza. Az adókivetés a törvényhozás vagy még inkább a pénzügyi kormány tervezete csupán, amely csak az adófizetés adataival együtt nyújt képet a teherviselésről s a kormány pénzügyi politikájáról. Kevés igazítást jelent e hibával szemben az, hogy a hátralékokról is kapunk kimutatást, mert e kimutatás nem teljes, és nem egyezik meg pontosan az adóstatisztika rendszerével. Ez az adóstatisztika azonban még az adókötelesek számára