Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 1. szám - A politikai érzületek szerepe a mai társadalomban. Első közlemény

IO DÉKÁNY ISTVÁN maradt, hiába figyelmeztetett a köznyelv arra, hogy a közönséges tapasztalat nem tud meglenni e fogalom nélkül. Következményeiben helyes nyomra akkor térünk, ha felfigyelünk a potenciális motívumok sajátszerű vonásaira. Ezek még lappangóak s másjellegűek, mint a már dolgozó, aktuális motívumok. Még kiváltó oknak kell fellépni, hogy a potenciális motívumok működésre serkenjenek, «aktuális» erőkként számottevő szerepet kapjanak, de ama lappangó motívumok nem restek, nem passzívok, hanem a háttérben hatva is bizonyos delki fütöttségeh, feszültséget, nyomottságot hoznak magukkal — ami több, mint puszta, passzív hangulat. Sajátos a tényállás : a potenciális motívumok nem tudatosak, csak sejtelmünk van arról, hogy vannak ; van bennünk valaminő beirányzottság, amely mintegy kitörni készül. Ez a potenciális motívum azonban még nem azonos az aktuális motívummal, a szándékkal. A szándék tudatos, vagy közel áll a tudatossághoz. A potenciális motívum egy, előttünk még ismeretlen hatalom. Ehhez az indító okhoz még kell — egy indító ok, hogy megnyilvánuljon, hogy kitörjön. És épp ezen «kitörés» az, ami meglepi azt is, akiben végbemegy. Önmaga számára is reveláció és elcsodálkozás. Ez voltam én? — kérdezi az illető. A potenciális motívumok felszabadulása1 — az utolsó kiváltó ok — után egyszerre több válik ki, mint amit a potenciális motívumokról előzetesen tudtunk. Innen van a potenciális motívumcsoportoknak szinte veszélyes szabálytalansága : nem tudjuk, mi rejlik benne. A ((csordultig telt pohár utolsó cseppjére» minden kicsordul,2 tartja a közbeszéd és ez egy helyes pszichognózisra vall. Igen sajátosan nyilvánult meg ez pl. az akaratukon kívül forradalmárokban. A csendes és lappangó ressentiment ily potenciális motívumokban gazdag, tehát nem puszta érzelem, hanem több, ami akarat lélektanához, amiből az tűnik ki, hogy egyáltalán nem látta meg eredetileg sem annak potenciális motívumokból való összetevődését, különben legújabb munkájában (Phánomenologie des Wollens. Eine psychologische Analyse Motive und Motivation. 1930.) az érzületproblémát igen gyümölcsöztethette volna. 1 A pszichológus figyelmét felhívom arra, hogy amit Spranger «Vorentscheidungy>-na]z nevez (Lebensformen.2 1921. 270. 1. «Für die weitaus den meisten Wertkonflikte gibt es Vorentscheidungen»), tüzetes vizsgálatra igen érdemes probléma. Űgylátszik a dolog, hogy ama «Vorentscheidung» nem más, mint érzületi komplexumok potencialitásának megszüntetése, mintegy a potenciális motívumcsomók szétbontása, az egész komplexum «tisztázásának» kezdete. És ez az értékkonfliktus megoldásának legfontosabb kezdeti aktusa. A teljes «leszámolás» később következik be. 2 V. ö. Th. Lipps : ,«Stauung.» Leitf. d. Psychologie. 2. kiad. 1906. 108.1. 230. 1.