Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - Dáma és gazdasszony a XVIII. században (Egy készülő tanulmányból)

FIGYELŐ 199 Hanem ez a leánytípus nem sokáig tarthatta magát, mert akinek a leányok közül csak ennyi ékessége volt, azt bizony otthon hagyták a legények. Amint a «Nemes módiról)) szóló gúnyvers is mondja : Aki szemérmetes, ez módit nem tartja, Paraszt lesz az neve, maradhat pártába)).1 Bessenyei is az új leánytípus mellett tesz tanúságot. Az emberi szokások változandóságáról elmélkedve, mondja : «A leánzóknál nem volt régen szabad, sem illendő, asztalnál s közönséges helyen beszélni; most ha nem szól, a nyavalyának sem kell».2 Nemcsak beszédességre volt szükség; a nőnek, aki meg akart felelni e kor mesterkéltté finomodó férfiízlésének, affektálnia is kellett. A degenerált férfiember csak a hangsúlyozottan gyönge, gyáva nővel szemben érzi magát fölényben, tehát kellemesen. Ezért a magyar précieuse is túlfinomultnak, hitványkának tetteti magát; pók, légy, egér láttán ájuldozik, remeg, ha mennydörgést hall, irtózik a víztől és parasztnak tartja az olyan régimódi leányt, aki az eleven bikától sem ijed meg.3 Nem vehetjük rossznéven a leányoktól, hogy tetszeni akartak. Megkezdődött nálunk is a társadalmi élet, a hiúság vására és aki nem állt be a versenybe, az lemaradt. Aki nem tudott tetszeni, annak nagyon keserves volt az élete. Aki hajnalban kelt, délelőttjét a konyhában töltötte, hagymát vágott és zsírt olvasztott, az bizonyos lehetett benne, hogy a délután vizitába jövő gavallérok nem fognak neki olyan hódolattal kezet csókolni, mint annak a barátnőjének, aki tíz óráig heverve pihent, délelőttjét pedig a tükör előtt töltötte, idejét és energiáját arra fordítva, hogy bájainak vonzerejét fejlessze. A majorság és tehénistálló után nézni igen hasznos dolog volt a család anyagi helyzete szempontjából, viszont igaz, amit Gvadányi mond : «Falusi nymphától nem jő a szívre tűz, Mert nem érzik rajta ámbra, csak tehénbűz».4 Mikor a szegény kis gazdasszony fájó szívébe belenyilall ott a tudat, hogy az ő titkos választottja kedvteléssel nézegeti a franciásan felpiperézett másik leányt, futva hagyta ott az istállót, konyhát és öltözködni, kényeskedni kezdett, mint a többiek. A létért való küzdelemben elbukott a régi, derék gazdasszonytípus. Helyet kellett adnia az új idők kevésbé rokonszenves, de egy fokkal mégis fejlettebb nőtípusának, a dámának. Bóbula Ida. 1 Magyar Történelmi Emlékek. XXXVI. kötet. Budapest, M. T. Akadémia kiadása. 1903. 498. 1. 2 Bessenyei György. Holmi. 3 Kármán József. A módi. Bpest, Uránia 1794 II. köt. 63 1. 4 Gvadányi József : Verses levelezése Csizi István főstrázsamesterrel. Unalmas órákban való időtöltés. Pozsony, 1795- 144 !•