Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - Dáma és gazdasszony a XVIII. században (Egy készülő tanulmányból)

196 FIGYELŐ DÁMA ÉS GAZDASSZONY A XVIII. SZÁZADBAN. >( (Egy készülő tanulmányból.) A XVIII. század második felében két nőtípus kerül szembe egymással : a régimódi magyar gazdasszony és a divatos dáma. Az előbbinek leírását Fáy András adja A Bélteky-ház című nagy társadalmi regényében : «Uzayné egy volt azon jó nők közül, kiket magyar háziasszonyoknak nevezünk. Férje volt azon nap, mely körül planétaként forgott. Egyenlő jogokat sem érzett, sem követele háznál; magáéit női hajlékony szerénységgel alárendelé férje kívánságainak)).1 Hasonló nőalak a főhős anyja, Bélteky Mátyásné, kinek egész élettörténetét elmondja Fáy. Ezt a szelíd nőt gyermekkora óta tűrésre nevelték. Bátyja az otthonon kívül «szabad akarattal)) neveltetett, de Marit csak anyja képzé. «Lyánygyérmeknek káros akaratot engedni — így vélekedék. Holtaiglan más fog neki akaratot kölcsönözni.)) A sors dolga, hogy láncai rózsásak lesznek, vagy ércből valók. Mindenesetre szokjék a rosszhoz. Való^ ban olyan vőlegényt választanak neki, kit nem szeret és aki nem hozzá való. «De minthogy még akkor kevés akaratjok volt a magyar hajadonoknak s ezen fontos önügyben is inkább ünnepélyi szertartásból, mint szükséges kellékül adták szavokat», pár nap múlva férjhez adják. Férje az első hetek után megúnja, hiába jó, szelíd és engedelmes. Megpróbálja férjét visszatartani a vad cimborákkal való tivornyázástól, de a barátok papucshősnek csúfolják a férjet és neje ellen fordítják. Mikor fia születik, egy időre némi becset nyer az asszony, «mint a fa, melynek gyümölcsét kedveljük.)) A férj nevet választ fia számára és ezzel fut feleségéhez. «Gyöngén mosolygott a gyermekágyas, amint Matyi hozzá találmányával berohant, tudván, hogy nem egyezés kéretik tőle, hanem elhatározás adatik tudtára.» Veszekedés soha nincs a házban, mert Mari mindig enged. Mikor férje összevész bátyjával«... a szelíd asszony nem nyomozá a dolgot, mert úgy taníttatott egykor anyjától, hogy férfiak tetteibe, titkaiba hatolni akarni szerény nőhöz nem illő.» Mégis békíteni szeretne, de férje rákiált : «Rokkához asszony !»2 A másik nőtípust kevesebb szimpátiával írja le krónikása, Baróti Szabó Dávid : «Egy némely kisasszonyról.» Nem tud fonni ; sütés-főzéshez nem tud : ha varrni Nógatod, így szól: ily kézbe nem illik ez is. Látni majorsághoz, konyhába tekénteni, nézni Éléstárt: dámák tisztivel egybe nem áll. Lánykérő ! már is megijedsz? félelmedet hagyd el ; És őbenne minő dísz vagyon, halljad elébb. 1 Fáy András, A Bélteky-ház, 1832. I. 24. 1. 2 U. o. 140. 1.