Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - A természetes szaporodás Csehországban és a csehszlovákizmus

igo FIGYELŐ letési arányszáma a legkisebb, ami arra látszik mutatni, hogy a születések elmaradása első sorban a városban lakók (fejlett civilizáltság, a moralitás gyöngülése) terhére írandó. Közvetlenül a németek után következnek a csehek, akiknek arányszáma már majdnem teljesen ((nyugati nívón» mozog. A «zsidók» rovatát nem fogadhatjuk el irányadónak, mert ez a rovat nem a zsidó vallásúakat, hanem csak azokat foglalja magában, akik magukat zsidó fajúaknak vallották. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy a cseh- és morvaországi zsidók «csehszlováknak», a felvidéki zsidóság egyrésze szintén ilyennek, kisebb százaléka magyarnak, többsége zsidónak, a Ruthénföld zsidósága szinte kivétel nélkül zsidónak irattá be magát. A «zsidó» rovatnak a vártnál jóval nagyobb születési ezrelékét ennek a keleti zsidóságnak a rovatban való aránytalan nagy részesedése adja meg. Az összes népfajok hanyatló tendenciája mellett is feltűnő a lengyeleké, akik 1925-ben még fölényesen vezettek a tótok előtt s öt év alatt kénytelenek voltak ezekkel helyet cserélni. Az arányszám ilyen katasztrofális csökkenése példa nélkül áll, bár a szaporodási index még mindig imponálóan magas. Ugyanez mondható a tótságra, mely «keleteurópai» átlagszámot produkál, nem is beszélve a ruthénekről, akik az Európában vezető Szovjetunióval lépést tartanak. A fejlődés minden népfajnál retrográd, ami azt bizonyítja, hogy az általános európai irányzat törvényszerűleg érvényesül Csehországra is ; különbség az egyes fajok között csak tempóban van. Leggyorsabban haladnak a rossz úton a lengyelek, de közvetlen utánuk, bár jóval lassabb lépésben a magyarok (a már békeidőben is egykés Garamés Ipolyvölgy sajnos, úgy látszik, iskolát csinált s a gazdasági deposszedáltság is mindjobban érezteti következményeit), azután a tótok következnek, akik valószínűleg már a cseh «felvilágosodás» befolyását kezdik megérezni, éppenúgy, mint a ruthének. Körülbelül egyforma lassú a csökkenés a zsidók, németek és cseheknél, ennek magyarázatát azonban mégis különböző okokban kell keresnünk a három népnél. A zsidóknál a városi elem fokozódó szaporodáskorlátozását a keleti zsidóság szaporasága ellensúlyozza ; a németeknél elsősorban etikai tényezők fékezik az iramot, míg a cseheknél az államalakítás folytán számottevő rétegek gazdasági helyzetének lényeges javulása is nagy mértékben hozzájárult a tempó lassításához. Érdekes, hogy egyetlen rubrikában találkozunk csak növekvő tendenciával: a <(mások» gyűjtőfogalom alá vont oláhok, cigányok stb. rovatában. Ezen elemek száma azonban oly csekély, hogy nagyobb szaporaságuk az egész lakosság összetételében nem jelent lényegesebb eltolódást. Végeredményben az összegezésnél mérsékelt, de évről-évre állandó lemorzsolódás mutatkozik. Nem vehető ki ilyen tisztán a halandóság (II. táblázat) tendenciája. Az összegezésben ugyan az utolsó két év itt is csökkenést mutat, a végösszeg azonban 1929-ben mégis magasabb, mint 1925-ben volt. Az 1926/27-es esztendőknek különösen kedvezőtlennek kellett lenni, mert szinte az ösz-