Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - A természetes szaporodás Csehországban és a csehszlovákizmus

i88 FIGYELŐ A természetes népesedés súlypontjának mindinkább keletre való tolódását meggyőző erővel igazolta az ismert német népesedéspolitikusnak, Alois Fischernek, a Zeitschrift für Geopolitik 1931. évf. 2. füzetében az egyes államok legújabb szaporodásáról hivatalos statisztikai adatok alapján összeállított táblázata. Eszerint a tiszta természetes szaporodás terén az európai államok között a Szovjetunió (európai rész) vezet 21 *9%0kel, utána jóval kisebb arányszámmal szorosan egymásmelleit következnek : Görögország (i6-2%0), Bulgária (i5-6%0), Lengyelország (15-3%,,) és Oláhország (i5*3%0). Most nagyobb távolságban, eléggé érezhető különbségi fokozatokban jön Spanyolország (io-9%0), Litvánia (9*8%0), Olaszország (9'i%0), Finnország (8-oi%0), Dánia (7'4%0) s majdnem együtt Cseh-szlovákia (7-oi%0) és Magyarország (6*7%0). Norvégia (6'4%0), Lettország (6-3%0) és Írország (5-5%0) után következnek csak a nagy nyugati nemzetek (kis kultúrnépekkel keverve) : Németország (5*4%0), Svájc (47%0), Belgium (37%o)> Anglia (3"5%0)» Svédország (2-9%,,), Ausztria (2*2%0) és a két minuszos sereghajtó : Franciaország (— o*3%0) és Észtország (— o-g%0). E rengeteg érdekességet nyújtó tanulmánynak itt kiszakított részéből egy jelenséget akarunk részletesebben megvizsgálni : az általában dekadensebbnek és elpuhultabbnak tartott Csehországnak a miénknél kedvezőbb népesedését, ennek okait és tanulságait. E jelenségre két magyarázó okot találunk : az egyik Magyarország nagyobb gyermekhalandósága. Pusztán az élveszületések számában megelőznénk Csehországot, mert az arány itt 24*2%0 : 22*4%0 a mi javunkra. A végleges mérleget azonban mégis Csehország javára dönti el a gyermekhalandóság, mely a magyar falu szomorú egészségügyi viszonyai folytán i7*5%0-re szökik fel Csehország jóval kedvezőbb arányszámához képest (i5*4%0) s az összesített tabellán végeredményben Csehországot elibénk segíti. A másik ok, mely Csehországnak e helyét megmagyarázza : a Felvidék és a Ruthénföld annexiója. Hogy a tótság életereje mennyit segített e téren, arra vonatkozólag a legújabb időkig csak sejtéseink voltak ; a tényeket adatszerűleg nem tudtuk megvizsgálni, mert a cseh statisztika — érthető okoból — sohasem tünteti fel külön a cseh és külön a tót nemzetre vonatkozó adatokat, hanem a kettőt «csehszlovák» néven mindig közös rovatokban adja. A bécsi egyetem nagyhírű statisztikus professzora, Wilhelm Winkler, nemrégiben megjelent könyvében1 azonban hozzányúl a «csehszlovák» rubrikához s a cseh és tót népre vonatkozó adatokat saját számításai alapján szétválasztja. Winkler számításai szerint az élveszületések 1000 lélekre számított 1 Statistisches Handbuch der europáischen Nationalitáten. Wien— Leipzig, 1931. W. Braumüller.