Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 1. szám - A politikai érzületek szerepe a mai társadalomban. Első közlemény

A POLITIKAI ÉRZÜLETEK SZEREPE A MAI TÁRSADALOMBAN 7 mely fenyegeti a létemet. S ugyancsak keressük azt, aki lényegben barát. Ezt érzi ki elsősorban az állam, elsősorban a politikus. így válik az érzületi kérdés elsőrendű, középponti «politikai» lélektani kérdéssé. Térjünk át most az elméleti analízis terére. Mindenekelőtt pontos kiindulási ponttal akarván megindulni, az érzület határozott fogalmát keressük. E célból mindenekelőtt visszatekintünk arra, mit tett eddig a lélektani, elsősorban az ú. n. fenomenológiai kutatás, mely lényegek nyomozása és leírása. Kérdés, meddig lebbentette fel a lényeg fátyolát. A) Lélektani alapvetés. 3. Az érzület eddigi leírásai. Az érzületek vizsgálatában csak a legfinomabb eszközökkel tudunk célt érni. E tekintetben a fenomenológia egész helyes nyomra jutott, csak az a kár, hogy megkezdett útján nem haladt elég messzire. Elsősorban a fenomenológus A. Pfánder mutat helyes nyomra, anélkül, hogy a fenomenológus «lényegszemlélet» bármiben is rávilágított volna speciálisan a politikai érzületek szerepére. Fel kell tárnunk itt a rejtett lelki rugók sajátos kapcsolódását, amelyekről rendszerint alig tudunk valamit. Hiszen a motívum nyomban a tettbe ömlik át s a tett kipattanása után alig marad lehetőség az akció heve és lendülete után a motívumok rekonstruálására. A cselekvés rúgói, a motívumok általában nincsenek egymás mellett mint egy mozaik kövei, hanem időnként tartósan egymáshoz rendeződnek, motívumcsoportok keletkeznek, az egyes motívumok pedig sajátos szerkezeti összetevödésben mutatkoznak. Ily ((motívumcsoportokat)) nevezünk közszóval «érzületeknek», amihez még majd azt kell alább hozzácsatolnunk, hogy főként ((potenciális motívumok)) játszanak az érzületben szerepet. Pfánder nem látja meg ezt a tényt. Az ő elmélete két főpontra vonható össze : 1. az érzület valaminő «érzelemkisugárzás». Azon nem szabad meglepődnünk, hogy itt térbeli hasonlatról van szó. Pfánder tobzódik a térbeli kifejezésekben («felfelé pillantó)) és «lefelé» néző érzület stb.), a dolog körülírásában hasonlatai rendszerint találók. 2. Az érzület, Pfánder szerint, továbbá bensőséges, őszinte, magához az Én-központhoz szorosan illeszkedő. Látni fogjuk, hogy ezek az elméleti jellegű tételek igen eredményes és gyakorlati következtetésekre vezetnek. Általában a társadalomlélektannak tanulnia kell a fenomenológusoktól, kiknek főerényük az, hogy a leírás terén új, lényegnyomozó stílust honosítottak meg, amely